Összecuccolva

Engedd meg nekem, hogy egy kicsit nosztalgiázzak.

Elmúlt a gyerekkorom, a felnőttkorom, és beleléptem életem utolsó szakaszába.

No, nem az a célom, hogy „bezzeg az én időmben!”, megmondjam a tutit, csupán csak elgondolkodtam azon, hogy mennyit változott a világ ez alatt a néhány évtized alatt.

Fiatal koromban

• Nem volt divat a házasság előtti intim kapcsolat, bár előfordult.

• Ha egy nő „megesett”, akkor sürgősen feleségül vette a barátja, mert szégyen volt lányfejjel gyereket nevelni.

• Ha valaki homoszexuális volt, az inkább szégyellte magát, mint hogy felvonuljon jogaiért.

• Valahogy a lányok kevesebbet mutattak meg magukból; volt miért pedálozni a fiúknak. Ma készen kapnak mindent, sőt, a bőség zavara jellemző.

• Ismert volt az udvarlás fogalma. Amikor gyorsabban vert a szíved, remegett a gyomrod, ha csak rágondoltál, és vágyakozva nézted a faliórát, mikor találkozunk már?

• Nem futószalagon – három perces ismeretség után – elégítették ki „az étvágyukat”, hanem képesek voltak várni, kivárni a másikat.

• Ezért aztán jobban is tisztelték egymást.

• Nem volt divat a válás; csak nagyon ritkán fordult elő.

• A gyerekeket elsősorban a szülők nevelték, és ha a tanár egyest adott, nem hülyézték le a gyerek előtt.

• És hát az összecuccolás! Velem egykorú szülők a lehető legtermészetesebb módon beszélnek arról, hogy a drága gyermekük együtt él a barátnőjével/barátjával, sok esetben anyuka kétszobás lakásának egyik szobájában.

Észrevétlenül átmosták az emberiség agyát.

Az egész világon ugyanazokat a sorozatokat nézik. Hollywood adja az erkölcsi mércét. Az egész nyugati világba begyűrűzött az erkölcstelenség, a kábítószer, a telefon- és internetfüggőség...

És TE? Hol állsz ebben a folyamatban?

Mersz más ember lenni?

Mersz szemben úszni az árral? (Csak a döglött halak sodródnak az árral, az élők árral szemben úsznak!)

Van véleményed?

Mit gondolsz, lassan nem azok lesznek az értékesebbek, akik mernek (másként) gondolkodni?

Legyél TE is közöttük!