Pál, a lúzer

Pál mint „lúzer” (?)

Hogy képzeljük el Pált? Ha megnézünk néhány alkotást a képzőművészetből, akkor Pál rendre erőteljes és jó kötésű egyénként jelenik meg. Olyan emberként, aki nem csak erős, férfias, de aki hatalmas szónok, erőteljes előadó stb. De vajon ilyen lehetett Pál?

Valószínűleg nem. A bibliai utalások szerint az a valószínű, hogy inkább hasonlított egy szemüveges, gyenge fizikumú, ma sokszor lúzernek csúfolt egyénre, mint egy férfias, erőteljes valakire. Korintusban például szó szerint csúfolták, mielőtt oda nem ért volna: „Mert úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány” (2Kor 10:10). Egyéb bibliai szakaszok alapján is (pl. 1Kor 2. fej eleje) arra következtethetünk, hogy gyenge fizikumú, nem kifejezetten daliás megjelenésű ember volt. A Pált sok helyen valószínűleg lenézték a testi gyengeségei miatt, hiszen a görög ideál a sportos, erős ember volt. Több szakaszból arra következtetnek kutatók, hogy szembetegsége is lehetett, nem látott jól. A róla szóló csúfolódó megjegyzések alapján nem lehetett nagy szónok sem, ami nagyobb probléma volt anno, mivel a szónoklattan (retorika) a hét szabad művészet egyike volt, dicsőség volt jó rétornak, előadónak lenni, és nem volt nagy dicsőség silány előadónak lenni. Vélhetően ez is hozzájárult ahhoz, hogy Eutikhosz elaludt Pál prédikálása közben az ablakban, és leesett a harmadik emeletről Troászban (Apcsel 20:5-10).

Pálnak aligha voltak nagy adottságai ahhoz, hogy kiváló államférfi legyen, sikerember, hogy ő legyen a társaság középpontja, a nők bálványa, akire hasonlítani szeretnének sokan. Nem volt menő – mondanánk ma. Mit mond egy ilyen értékelésre Pál? „A szem előtt valókra néztek?” (2Kor 10:7). Ne tegyétek! A 2. korinthusi levél 10. fejezete szerint értéktelen magunk és a világ mércéje szerint dicsekedni, ajánlani magunkat, ezen az alapon dönteni valakiről. Az isteni mérce más. Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék!

Az eredetiben 2Kor 10:10 azt írja szó szerint (a csúfolók ezt mondják), hogy Pál testi megjelenése (parusia tu sómatos asthenés), vagyis testileg gyenge. szó szerint híjával van az életerőnek (asthenés) - innen ered az aszténiás alkat kifejezés, ami sovány, gyenge izomzatú és csontozatú egyént jelöl, akire azt mondjuk, hogy beteges kinézetű. Ez persze sok mindent jelenthet, mivel a csúfolódók hajlamosak a túlzásokra is. Azonban egyéb szövegek is azt támasztják alá, és a csúfolódók is rendre jellegzetességeket figuráznak ki, hogy a kor "ideáljához" képest nem lehetett testileg túl erőteljes, férfias jelenség. A 2 Kor 12:5-ben ezt írja: "magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem". Az eredetiben astheneiais szerepel, ami kifejezetten testi betegségeket, erőtlenségeket jelent, nem átvitt értelmű kifejezés. 

Pál tehát maga jelenti ki magáról, hogy ilyen a testi alkata. Az Úrral való párbeszédben, imában végül nem is bánja mindezt (ahogy a tüskét sem, ami a testébe adatott), "mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel (asteneia), hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem".

Mindebben nem döntő, hogy ki mennyit bír, hiszen Pál például Isten kegyelméből bírta ki azokat a csapásokat, amik rá mérettek, és a gyakorlat is azt mutatja, hogy leginkább nem testben, hanem fejben dől el, hogy ki mit bír ki végül. Pál pedig ebben igen erős volt.