Pál apostol

Pál – a nagy apostol

Kicsit bántott az utóbbi napokban, hogy semmi nem jön be, olyan szerencsétlennek éreztem magam.
Gondoltam, végignézem Pál apostol életét, akit a legnagyobb missziónáriusnak tart a keresztény világ – a pogányok apostola. Vajon ő találkozott-e kudarc helyzetekkel?
Íme, egy kis csokor Pál életéből:
- Üldözi, pusztítja Isten gyermekeit, miközben teljes szívből azt hiszi, hogy a jó oldalon áll, hogy Istennek tesz jót.
- Az Úr megállítja, megvakul – az ellensége – Ananaiás – segítségére szorul.
- Gazdát cserél.
o Ezt senki nem hiszi el
o A tanítványok félnek tőle
o A zsidók üldözik, gyűlölik

- Főfarizeus létére kosárba rakják, és egy kötélen leeresztik a kőfalon – éjszaka, hogy elmenekülhessen.
- Végre egy ember – Barnabás – felkarolja
- Némi öröm után – Antiokhiában a pogányok figyelmesen hallgatják, - de „A zsidók felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.” Apcsel 13:50.
- Ikoniumban a zsidók áskálódtak, és Pál ellen fordították a hallgatókat
- A hallgatók megoszlottak, némelyek a zsidók mellett, mások az apostolok mellett tették le a voksot.
- Újabb támadás Pál ellen. Bosszúsággal illették őt.
- Listra. Meggyógyul egy sánta, ezért istenként akarják tisztelni Pált, de megérkeznek Ikóniumból és Antiokhiából a zsidók és Pál ellen fordítják a hangulatot. Ennek következtében Pált megkövezik, kivonszolják a városból, azt gondolva, hogy meghalt. (Dobott már meg téged valaki kővel? Úgy igazán? Erőből? Milyen érzés lehetet Pálnak a dübörgő kövek alatt, holott pár órával korábban meg áldozatot akartak neki bemutatni?)
- Túlélte a megkövezést. Feltápászkodott. Lehet, hogy véres volt, vagy sántított, de tovább ment. Derbébe. Végezte a misszióját.
- Kiértékelte az első misszióút tapasztalatait. „Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velük, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.” Apcsel 14:27.
- Második misszióútja egy vitával kezdődött. Vigyék Márkot vagy ne vigyék? Szétváltak útjaik. Barnabás Márkkal, Pál Silással indult el.
- Filippiben jól indul minden, de egy jövendőmondó lányka felbosszantotta Pált. Kiűzte belőle a gonosz lelket – emiatt börtönbe került
- Igaz, hogy megtér a börtönőr, de Pálnak tovább kell mennie.
- Thesszlonikába mennek. Itt is csatlakoztak néhányan a hithez, de a zsidók fellázították az embereket Pál ellen.
- Bérea. Jól indul, de jönnek a tesszalonikaiak, itt is fellázítják a népet Pál ellen.
- Athénbe megy. A város tele van bálványokkal. Alkalma adódik az ismeretlenül tisztelt Istenről beszélni. Eredmény? „Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől. És ilyen módon Pál kiméne azok közül. Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velük.” Apcsel 17:32-34.
- Korintusba érkezik. S hogy mi történt itt? „Mikor pedig azok ellenszegülének és káromlásokat szólának, ruháit megrázva monda nekik: Véretek a fejetekre; én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” Apcsel 18:6. Ennek ellenére ott maradt másfél évig. Ezalatt kapott hideget is, meleget is. „Mikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója, reátámadának a zsidók egy akarattal Pálra, és vivék őt a törvényszék elébe, mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.” Apcsel 18:12.
- A harmadik misszióútján visszamegy Efézusba. S hogy mi történt itt? „Bemenvén pedig a zsinagógába, bátorsággal szól vala, három hónapon át vetekedvén és igyekezvén meggyőzni az Isten országára tartozó dolgokról. Mikor pedig némelyek megkeményíték magukat és nem hivének, gonoszul szólván az Úrnak útáról a sokaság előtt, azoktól eltávozván, elszakasztá a tanítványokat, mindennap egy bizonyos Tirannus oskolájában prédikálván.” Apcsel 19:8-9.
- Nem sokkal később Demeter ötvös mester fellázítja Pál ellen az egész várost.
- Visszatér Jeruzsálembe, itt elfogják, fogságba kerül. Viszontagságos úton eljut Rómáíg.

Pál így ír életéről:
„A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt; Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.
Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.
Damaszkuszban Aretás király helytartója őrzette a damaszkusziak városát, akarván engem megfogni; És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.”2Korintus 11:24-33.

Hát ennyit Pálról, a legnagyobb apostolról. Elment a kedvem az önsajnálattól.