Semmelweis szélmalomharca

Az 1840-es évekről nekünk az adventmozgalom és a nagy csalódás jut az eszünkbe. Ebben az időben Európában a Strauss család keringőire forogtak a párok. Bécsben pedig egy magyar fiatalember, Semmelweis Ignác szerzett orvosi diplomát. Szülész-nőgyógyász  lett. Igyekezett utánajárni, mi okozza a nagymértékű halandóságot a szülő nők körében. Megfigyelte, hogy azok a kórtermek veszélyeztetettek elsősorban, ahol a professzorok oktatják a hallgatókat. Az oktatás a következőképpen folyt: Az első dolog minden reggel az elhunyt betegek megvizsgálása volt. Innen kézmosás nélkül felmentek az osztályra, az élők vizsgálatára. Az eredmény, hogy a megvizsgált asszonyok megbetegedtek, és meghaltak. Semmelweis sejtette, hogy valamit átvisznek a halottakról az egészségesekre, és elrendelte a kézmosást. A halálesetek rohamosan csökkentek, az orvoskollégák zúgolódtak. A statisztika nem győzte meg őket. A reformer orvos szerződését nem újították meg.  Így hazakerült Pestre, ahol a Rókus kórház szülészet-nőgyógyászati osztályának főorvosa lett. A kézmosás kötelező volta miatt itt is kigúnyolják.

A döblingi elmekórházban fejezi be életét.

Ennek még nincs 200 éve, hogy megtörtént. A kor emberének nem kellett volna mást tennie, mint elolvasni Mózes 4. könyvének 19. fejezetét, és látta volna, hogy azok a higiénés előírások már több ezer évesek, és azért állják meg helyüket, mert olyan Valaki adta, Aki nem téved!

Gyürüs István