Sógorházasság

Nemrég a Bibliai Szabadegyetemen Rut könyvére került a sor. Így újra szóba jött a levirátus, vagy sógorházasság kérdése.

Ez egy ókori jogszokás, mely szerint a gyermektelen özvegyasszonyt a sógornak feleségül kellett vennie. Az új házasságból született első gyermek az elhunyt utódjának számított, annak nevét vitte tovább. A levirátus célja a családfa megszakadásának megelőzése volt elsősorban, másodsorban az özvegy megélhetésének biztosítása volt. A környező népeknél is élt ez a szokás, de azoknál elsősorban anyagi, esetleg hatalmi jelleget kapott, míg Izraelben a család folytatása, megtartása volt a cél. Egyes irodalmak szerint Mongóliában és Tibetben is szokás volt a sógorházasság.

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint nálunk is ismert volt ez az intézmény. Nem a bibliai okokra vezethető vissza. Had idézzek a lexikonból: „levirátus az a társadalmilag előírt vagy javasolt szokás, hogy az özvegyasszony az elhunyt férj fiútestvéréhez vagy közeli férfirokonához menjen feleségül. Ez a szokás a magyar paraszt társadalomban általánosan ismert volt.”

Jézus idejében is jól ismert volt ez az intézmény. A sadduceusok ezt a szokást felhasználva kérdőjelezték meg a feltámadástényét. (Máté 22:24. kk.)

Úgy gondolom, hogy bár társadalmi, szociális oldala volt ennek a szokásnak, de mindenekfelett volt egy üzenete. Isten nem akarja, hogy a feledés homályában bárki eltűnjön. Ő számon tart minket, akár egyedülállók, akár családosak vagyunk. Ha egy szép, igaz és vigasztaló történetet szeretnél, olvasd el Rut könyvét.

Gyürüs István