Szakdolgozat a stresszről
ADVENTISTA TEOLÓGIAI FŐISKOLA
Életmód tanácsadó lelkigondozó és
Életmód tanácsadó teológus
Szakirányú továbbképzés
A stresszel való megküzdés a Bibliában
Szakdolgozat
Tóth Sándor
Témavezető
Gyürüs István
Pécel 2011. március 22.
Tartalomjegyzék
Bevezetés
- Mi a stressz?
- Megküzdés a stresszel
- Problémaközpontú megküzdés
- Érzelemközpontú megküzdés
- Társas támogatás
- Viselkedéses eljárások
- Kognitív eljárások
- Alternatív eljárások
- Bibliai példák a stresszel való megküzdésre
- Problémaközpontú példák
- Tárgyalás útján való megoldások
- Cselekvéses megoldások
- Óvatosságot alkalmazó megoldások
- Önmagunk megváltoztatása, helyzetbehozása
- Érzelemközpontú példák
- Társas támogatás
- Viselkedéses eljárások
- Kognitív eljárások
- Alternatív megoldások
- Többféle megoldást alkalmazó példák
- Összefoglalás
- Irodalomjegyzék
Bevezetés
„A stressz csak az élőket sújtja” – mondja a Győzelem a stressz felett című anyag egyik alcíme. Ez így igaz. Az élőknek viszont sokszor megnehezíti az életét, ha nem tudják kezelni. Feleségemmel sok tanfolyamot tartottunk az előbb említett tananyag segítségével.
Most a szakdolgozatban szeretnék kitérni arra, hogy a Biblia szereplői milyen módon küzdöttek meg a stresszel. Érdeklődéssel várom, hogy használták-e mindazokat a módszereket, lehetőségeket, amelyeket ma ajánlunk az embereknek. Arra is kíváncsi vagyok, hogy a Biblia vajon tartogat-e olyan megküzdési módokat is, amelyek a tankönyvekből kimaradtak.
Szeretném olyan szemszögből is megvizsgálni a régi korok módszereit, hogy ezeket beépíthetjük-e a következő idők szemináriumaiba.
A munkát úgy tervezem, hogy szeretném először körüljárni a stressz fogalmát, mibenlétét. Ezután az ajánlott megküzdési módokat.
Nem szeretnék kitérni azokra a módszerekre, amelyek zsákutcát jelentenek (pl. az elfojtás), amelyek még nehezítik a helyzetet (pl. drog, alkohol). Csupán azon módszerek tárgyalását tenném meg, amelyek előrevisznek, s bibliai szempontból sem elitélendőek.
Ezek ismertetése után bibliai eseteket néznék meg, amelyekben az ismertetett megküzdési módokat használják – vagy tanácsolják.
Ezután kerülne sor az esetleges speciális bibliai megküzdési módok ismertetésére.
Végül az összefoglalóban szeretném levonni a tanulságokat, és milyen módon bővíthető, gazdagítható a tanfolyam olyan adalékokkal, amelyek megismerésre kerültek a téma feldolgozása során
- Mi a stressz?
Ha az utca emberét megkérdezzük, hogy mi a stressz, számos választ kaphatunk. Többségében ezek negatív érzelmek: „feszültség”, „félelem”, „fejfájás”, „idegesség”, „túlterheltség” stb.
Nézzük meg, hogy miként fogalmaznak a szakemberek:
„A stressz az élő szervezet válasza bármilyen természetű megterhelésre. Mindössze két alapvető reakciótípus létezik: aktív válasz, azaz küzdelem, vagy pedig passzív válasz, azaz menekülés vagy eltűnés.” (1).
Később Dr. Selye János magyar származású tudód, a stressz kutatásának pionírja így fogalmaz:
„A stressz a szervezet nem specifikus válasza bármely igénybevételre. A meghatározás megértéséhez meg kell magyarázni, hogy mit tekintünk nem specifikusnak. Minden fajta igénybevétel valamely tekintetben egyedi, azaz specifikus.
A hidegtől vacogunk, hogy több hőt termeljünk, és a bőrben futó erek összehúzódnak, hogy csökkenjen a test felületéről távozó hő mennyisége. Meleg hatására izzadunk, mivel a verejték párolgása a bőr felszínén hűti a testet…
Minden gyógyszernek és hormonnak vannak specifikus hatásai: a vizelethajtó szerek serkentik a vizelet kiválasztást, az adrenalin nevű hormon gyorsítja a szívverést és emeli a vérnyomást, egyúttal emeli a vércukor szintjét, az inzulin nevű hormon pedig csökkenti a vércukrot.
Függetlenül attól, hogy milyen természetű szervi változást okoz, valamennyi szernek van egy közös tulajdonsága: alkalmazkodást, átrendezést követel a szervezettől. Ez nem specifikus követelmény, a feladat maga az alkalmazkodás, függetlenül a bonyodalom természetétől.
Más szóval az említett hatások a specifikus következményeken túl, nem specifikus módon növelik az alkalmazkodási reakciók iránti szükségletet, ezáltal az egyensúlyi állapot helyreállítását. A stressz lényege tehát e működések iránti nem specifikus igény.” (2)
Nézzünk más meghatározásokat is.
„A stressz hétköznapi jelenség, és ha megfelelően irányítjuk, jótékony hatását kiaknázva, növeljük a teljesítményünket. Amennyiben viszont rosszul kezeljük, sőt figyelmen kívül hagyjuk, az életünket tesszük kockára. A stressz voltaképpen szervezetünk reakciója a rá nehezedő nyomásra, és éppen a terhelés mértéke határozza meg, hogy meg tudunk-e vele birkózni, avagy sem.
Ha éppen annyi nyomás nehezedik ránk, amennyit kezelni tudunk, egészséges és boldog életet élhetünk.
A túl sok stressz beteggé tesz bennünket, de a túl kevés kihívás is feszültséget okoz.. Az unalom és az önbizalomhiány hasonlóképpen stresszt eredményez.” (3)
Hasonlóan fogalmaz a következő idézet szerzője, amikor a következőket írja:
„A stressz mindig is része volt életünknek. Bármilyen inger hat ránk, bármilyen kihívással nézünk szembe, a stressz segíti küzdelmünket, cselekvésre sarkall, jótékony hatásai nélkül, csak növények módjára vegetálnánk.
Életmódunk és életritmusunk kialakítása során a stressz keltette késztetések alakítják gondolatainkat tetté, bármire készüljünk is: szerelmeskedni, előadást tartani, versenyt futni; a stressz sarkall, hogy meneküljünk a tűz vagy az ár elől, vagy elkészüljünk munkánkkal kitűzött határidőre. Modern korunkban azonban az élet elvesztette természetes ritmusát, minden eddiginél kíméletlenebbé vált, és jóval nehezebb feladatok elé állítja az embert, mint hajdanán…
A huszadik század végén az ember egyik legfőbb gondja az, hogy megfelelő egyensúlyt találjon a túl sok és a túl kevés stressz között.” (4)
Van rövidebb meghatározás is a stresszre.
„A legáltalánosabb értelemben akkor beszélünk stresszről, amikor az emberek fizikai vagy pszichológiai jólétüket veszélyeztető eseménnyel szembesülnek. Ezek az események a stresszorok, és az emberek ezekre adott válaszai a stressz reakciók.” (5)
A stressz tanfolyamon sokszor mondatjuk el az emberekkel, hogy mélyen az értelmükbe vésődjön, hogy a stressz nem az, ami történik, hanem az, ahogyan válaszolunk rá.
A vaj és az agyag példája megvilágítja azt is, hogy nem egyformán reagálunk a különböző helyzetekre. Ha az ablakba egy darab vajat és egy ugyanakkora darab agyagot teszünk, nem ugyanaz történik velük. A vaj elolvad, az agyag megkeményedik. Ugyanaz a hatás (stresszor) másként hatott az agyagra és másként a vajra.
Másként hat ránk is ugyanaz a dolog. Egyikünknek kellemetlen, a másiknak szórakoztató is lehet.
- Megküzdés a stresszel
A stressz keltő helyzetek által kiváltott érzelmek és fiziológiai izgalom nagyon kellemetlen. Ez a kellemetlenség arra indítja az egyéneket, hogy valahogyan csökkentsék.
Hogy mit értünk a stresszel való megküzdés alatt, többféle módon fogalmazhatjuk meg, bár ugyanaz a jelentése.
- Beszélhetünk folyamatról, amely során a személy megpróbál szembeszállni a stresszel.
- Erőfeszítések egy személy részéről, amelyek arra irányulnak, hogy legyőzze a rá ható külső vagy belső fenyegetéseket. Ha eközben új készségeket, képességeket sajátított el a stressz kezelésének fejlődéséhez segítik hozzá.
Ami ilyenkor történik, azt hat pontban tudjuk leírni.
- Az első szakaszban az elsődleges értékelés azt tisztázza, hogy a helyzet mit jelent, mekkora a jelentősége. Fontos-e számunkra ami történt, érinti-e személyes céljainkat, és ha igen, milyen mértékben tér el az adott hatás az elvárttól. A kérdés az, hogy „bajban vagyok-e?”
- A másodlagos értékelésben azt elemezzük, hogy mi a teendő. Tudunk-e tenni valamit? Eldöntjük, hogy véleményünk szerint meg tudunk-e küzdeni az előző pontban fenyegetőnek ítélt helyzettel. Eldöntjük, hogy kontrolálható-e a helyzet. S ki vagy mi az okozója. Számba vesszük erőforrásainkat. (Ilyen megküzdési erőforrás lehet; másik személy vagy csoport segítsége, támogatása, anyagiak, kulturális források, stb.) A kérdés: „Mit tehetek én ebben a szituációban?”
- Ezt követi a döntés, hogy milyen megküzdési stratégiát fogunk használni. Ha az értékelés alapján úgy tűnik, hogy kezelhető a helyzet, akkor problémaközpontú megküzdést fogunk alkalmazni, ha nem, akkor inkább érzelemközpontú stratégiához folyamodunk.
- Megtörténik a tulajdonképpeni megküzdés.
- Újraértékelést végzünk, amely során eldől, hogy a megküzdés a várt eredményre vezetett-e. Ha nem, akkor…
- Új megküzdési próbálkozás következik.
Az előbb leírtak addig váltakoznak ciklikusan, amíg a remélt eredményt el nem érjük.
1.) Probléma központú megküzdés
Az egyén akkor választja ezt a stratégiát, ha úgy érzi, hogy van esélye befolyásolni a fennálló vagy fenyegető stresszhelyzeteket.
Arra összpontosít tehát, hogy megkísérelje azt elkerülni vagy megváltoztatni.
„A problémamegoldó stratégiák alkalmazása során először meghatározzuk a problémát, alternatív megoldásokat találunk ki, mérlegeljük az alternatívákat az előnyök és hátrányok vonatkozásában, végül választunk közülük és végrehajtjuk a kiválasztott megoldást.
A problémaközpontú stratégiák befelé is irányulhatnak: a személy önmagában változtat meg valamit, ahelyett, hogy környezetét változtatná meg vagy módosítaná.
Ennek példája az, amikor megváltoztatjuk igényszintünket, alternatív forrásokat keresünk vágyaink kiélésére, vagy új készségeket tanulunk meg.” (6)
Hogy mennyire sikeresen alkalmazza valaki ezeket a stratégiákat, az sok mindentől függ. Ilyenek a tapasztalatok, intellektuális képesség, önkontroll
Az a tapasztalat, hogy aki a problémaközpontú megküzdési módot választja, az kevésbé válik depresszióssá.
Rövidebbek a depressziós ciklusok a stressz alatt és után. Aki megtanulta ezt a megküzdési módot, képes leküzdeni a depressziót és jobban alkalmazkodik, reagál a stresszorokra.
A problémaközpontú megközelítésnek a leggyakoribb módjai:
- Tárgyalás (a helyzet többi résztvevőjére irányuló akciók, például mások meggyőzése, kompromisszumos megállapodás.)
- Cselekvés (a probléma megoldására irányul
- Az óvatosság gyakorlása (több kárt, mint hasznot hozó cselekvések visszatartása.
- Önmagunkban változtatunk meg valamit: például tanulással igyekszünk megszerezni valamilyen hiányzó készséget, képességet.
2.) Érzelemközpontú megküzdés
„Az érzelemközpontú megküzdés célja, hogy megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását, és azt, hogy a személy a probléma megoldásával foglalkozzon.
Akkor is érzelemközpontú megküzdéshez folyamodunk, ha a helyzet eseményei befolyásolhatatlanok.”
Mindannyiunk életében előfordulhatnak olyan szomorú események, mint pl. egy szeretett hozzátartozó elvesztése, ahol magán a problémán változtatni nem tudunk. Megküzdésünk ilyenkor arra irányul, hogy saját fájdalmas, kellemetlen érzelmeinket csökkentsük, vagyis, hogy jobban érezzük magunkat.
Negatív érzelmeinkkel számos módon megküzdhetünk. Ide adaptív és kevésbé adaptív viselkedési stratégiák is beletartoznak. Mivel a megküzdéssel foglalkozunk, csak az adaptív stratégiákkal számolunk.
Nézzük most, hogy milyen érzelemközpontú megküzdési formákat alkalmazhatunk.
a) Társas támogatás
Az az ember, akinek sok társas kapcsolata van, tovább él, és kevésbé valószínű, hogy stresszel kapcsolatos betegség támadja meg. A barátok és a család számos módon jelentenek támaszt. Önértékelésünket védi. Felvilágosítást és tanácsokat adnak, társaságot nyújtanak, és elvonják figyelmünket a szorongásról.
A negatív érzelmekkel való megbirkózás egyik olyan stratégiája, amely segíthet az embereknek a stressz keltő eseményekhez való érzelem és testi alkalmazkodásban, mások érzelmi támogatásának keresése.
„A pozitív szociális támogatás azáltal is segíthet az érzelmi stresszel való megküzdésben, hogy megakadályozza, hogy az emberek a traumán kérődzzenek… Kérődzés az, amikor elszigeteljük magunkat a világtól, hogy azon meditálhassunk, milyen rosszul érezzük magunkat. Azon aggodalmaskodunk, hogy mik lesznek a trauma következményei, vagy saját érzelmi állapotunkon töprengünk. Állandóan arról beszélünk, milyen rosszul mennek a dolgok, de nem teszünk semmit megváltoztatásuk érdekében.” (8.)
b) Viselkedéses eljárások
„A stresszhelyzetekre adott fiziológiai válaszok ellenőrzését segíteni hivatott viselkedési technikák a biofeedback, a relaxációs tréning és a testmozgás.” (9)
„A biofeedback elsajátítása során az emberek információt (visszacsatolást, feedback-et) kapnak fiziológiai állapotuk valamely vonatkozásáról, és azután megkísérlik azt megváltoztatni. A feszült fejfájás kontrolljának tanulásában például elektródákat helyeznek a homlokra, hogy minden homlokizom mozgás elektromosan érzékelhető és felerősíthető legyen, és hanggal visszajelzik a személynek. A jel, vagyis a hang magassága növekszik, amikor az izmok összehúzódnak, és csökken, amikor elernyednek. A hangmagasság szabályozásának megtanulásával az egyén megtanulja, hogy feszülés nélküli állapotban tartsa izmait.” (10)
A relaxációs tréning során az egyének megtanulják, hogy a lábfejtől a fejig végighaladnak a test izmain, és megtanulják a megfeszíteni és elernyeszteni azokat. Könnyebben tud megtanulni relaxálni, ha az illető biofeedbacket kap. Vannak, akik megtanulnak relaxálni minden feedback nélkül. A relaxációs tréning hasznossága az egyéntől függ.
„A stressz kontrolljának egyik fontos további tényezője a fizikai erőnlét. Akik rendszeresen végeznek valamilyen testmozgást (legyen az torna, kocogás, úszás vagy biciklizés), mely megnöveli a szívritmust, és az oxigén felvételt, sokkal alacsonyabb szívritmust és vérnyomást mutatnak stresszhelyzetekben, mint azok, akik nem edzik magukat.” (11)
„Ugyanakkor Brown (1991) azt találta, hogy a jó fizikai erőnlétű személyek a többieknél jóval kisebb valószínűséggel betegedtek meg stressz keltő események nyomán. Ezeknek az eredményeknek a következtében sok stressz keltő tanfolyam a fizikai erőnlétre helyezi a hangsúlyt.” (12)
c) Kognitív eljárások
„A kognitív viselkedésterápia abban próbál meg segíteni az embereknek, hogy azonosítsák az olyanfajta stressz keltő helyzeteket, amelyek fiziológiai tüneteiket okozzák, és hogy megváltoztassák azokat a módszereket, amelyekkel megküzdenek ezekkel a helyzetekkel. A feszült fejfájástól szenvedő férfit például megkérik, hogy jegyezze fel a fejfájások gyakoriságát, erősségét, és azokat a körülményeket, amelyekben jelentkeztek. Ezután megtanítják, hogy hogyan figyelje válaszait ezekre a stressz keltő eseményekre, és megkérik, hogy jegyezze fel az esemény előtti, alatti és utáni érzéseit, gondolatait és viselkedését.
Az önmegfigyelés egy időszaka után bizonyos kapcsolatok világossá válnak a helyzeti változók (például a főnök vagy egy munkatárs bírálata), a gondolatok („Semmi jót nem tudok csinálni!”), és érzelmi, viselkedéses és fiziológiai válaszok (depresszió, visszahúzódás, fejfájás) között.
A következő lépés, hogy megpróbálják azonosítani azokat az elvárásokat és hiedelmeket, amelyek megmagyarázhatják a fejfájást (például: „úgy gondolom, hogy mindent tökéletesen csinálok, tehát a legkisebb bírálat is kiborít engem” ; „Szigorú vagyok magamhoz, depresszióssá válok, és fejfájás a vége!”)
Az utolsó és legnehezebb lépés megváltoztatni valamiképp a stressz keltő helyzetet, az arról való gondolkodást és a viselkedést. A lehetőségek között van egy kevésbé stressz keltő állás keresése, annak felismerése, hogy tökéletes teljesítmény szükséglete a hibákkal kapcsolatos felesleges gyötrelmekhez vezet, és annak megtanulása, hogyan kell rámenősebben viselkedni a visszahúzódás helyett.” (13)
Némely kutatók a helytelen gondolkodásra vezetik vissza a stressz okait. Olyan gondolkodásra, amely irreális, nem életszerű és nem megvalósítható.
Az első helytelen gondolkodásmódot úgy fogalmazhatjuk meg: „Engem mindenkinek szeretnie és tisztelnie kell, mert így érzem jól magam!”
Nem kell sokat bizonygatni, hogy ilyen elvárást nem támaszthatunk a körülöttünk levő emberekkel szemben. Sokkal előbbre vinne, ha így gondolkodnánk: „Jó, ha az emberek szeretnek és tisztelnek, de ha nem mindenki teszi, én jól érzem magam!”
A második stressz forrás az olyan gondolkodásmód: „Mindent tökéletesen és hiba nélkül kell elvégeznem, mert különben végem!”
Ki az az ember, aki soha semmilyen hibát nem vétett? Nem lenne ésszerűbb így gondolkodni: „Mivel ember vagyok, követhetek el hibát, legfeljebb tanulok belőle!”
A harmadik stressz keltő gondolkodást így összegezhetnénk: „Az embereknek és az eseményeknek olyanoknak kell lenni, amilyennek én akarom” Ez elég lehetetlen dolog, arra gondolva, hogy többmilliárd embernek más és más az elképzelése.
Helyette így kellene gondolkodnunk: „”Az emberek és az események olyanok, amilyenek, én ettől függetlenül jól érzem magam!”
c) Alternatív eljárások
Ide soroljuk azokat a megküzdési formákat, amelyek a természetes gyógymódok köréből vagy más, az előzőekben nem besorolható módon (zene, festés, humor, panaszkodás, kibeszélés) segítenek a stresszel való megküzdésben.
Az emberek a legtöbb alapvető megküzdési stratégiát használják valamennyi feszültségkeltő helyzetben, vannak azonban specifikus stresszorokhoz kötődő megoldások. Az érzelemközpontú megküzdést választunk, ha nincs hatásunk az eseményekre, például egyértelmű kár és veszteség, pl. rokon, barát halála esetén. Problémamegoldó stratégia gyakoribb olyan helyzetben, amit kihívásként értelmezünk. Ha megváltoztathatónak látjuk a körülményeket, akkor problémafókuszú stratégiákat használunk.
A nyugati kultúrában hajlamosak vagyunk arra, hogy kizárólag a problémafókuszú stratégiákat tekintsük valódi megküzdésnek, vagyis leértékeljük az érzelemközpontúakat. Ez azonban sajnálatos tévedés. A problémafókuszú megküzdés ugyanis csak akkor csökkenti a stresszt, ha sikere!
A különböző stresszhelyzetekhez való leghatékonyabb alkalmazkodás akkor várható az adott személytől, ha minél többféle megküzdési készséggel rendelkezik, és rugalmasan tudja ezeket használni a helyzet követelményeinek megfelelően, akár többet is egyszerre. Nem mondhatjuk tehát, hogy bármelyik megküzdési stratégia általánosságban hatékonyabb lenne a többinél.
III. Bibliai példák a stresszel való megküzdésre
Elérkeztünk a dolgozat lényegi részéhez. Szeretnék a teljesség igénye nélkül felsorakoztatni bibliai példákat, amelyekben megfigyelhetjük a stresszel való megküzdés formáit. Hogy némi rend legyen a felsorolásban, az előző fejezet sorrendjét követem. Azután egy fejezetet azoknak a bibliai példáknak szentelnék, amelyek többféle módszert is felhasználnak.
1.) Problémaközpontú példák
a) Tárgyalás útján való megoldások
- Ábrahám és Abimélek közel laktak egymáshoz. Ebből a helyzetből kérdések és feszültségek adódtak. Ez stresszt keltő helyzet volt. A két fél megtárgyalta az esetet, és mindketten megnyugodtak. Abiméleknek nem kellett félnie Ábrahám utódaitól, hogy rosszul bánjanak az ő utódaival. Ábrahám megnyugodhatott, hogy nem lesz tovább vita a kutak tulajdonjogát illetően. (1Mózes 21: 22-34.) A tárgyalás eredményét a 34. vers összegzi: „Sok ideig tartózkodott Ábrahám a filiszteusok földjén”
- Jerikó lakói félelemmel voltak tele. Közeledett az izraeli sereg, amely körül csodák történtek, és már több népet legyőztek. Józsué, Izrael vezetője kémeket küldött Jerikóba, akiket a leleplezéstől egy Ráháb nevű asszony mentett meg úgy, hogy elrejtette őket. Miután megmenekültek, tárgyalásba kezdett velük, amelyben elérte, hogy esküvel fogadták, hogy sem őt, sem rokonait nem fogják bántani, amennyiben a megbeszélt módon jelölik meg lakhelyüket. A történetet Józsué könyve 2. fejezetében olvashatjuk el.
- Polgárháború fenyegetett Izraelben. A nép még jóformán le sem telepedett., és úgy tűnt, hogy komoly veszély fenyegeti a nép egységét. A két és fél törzs – mielőtt hazatért volna a Jordánon túli otthonukba, építettek egy nagy oltárt. Amikor a másik kilenc és fél törzs megtudta, erősen felháborodtak, arra gondolva, hogy máris valamiféle nem megengedett szertartást terveznek az új oltáron. Felháborodva keresték a kapcsolatot, arra gondolva, hogy a háború elkerülhetetlen. Ám amikor a megszólított törzsek magyarázatot adtak cselekedetükre, a béke helyreállt. Elmondták ugyanis, hogy épp az ellenkezője volt a céljuk, mint amire a másik fél gondolt. Nem kívántak semmilyen áldozatot bemutatni az oltáron. Csupán a folyó által elválasztott országrészek összetartozását volt hivatott jelképezni. A tárgyalás megszüntette a haragot, helyreállt a béke, nem volt több stressz. Minderről a Józsué könyve 22. fejezete számol be.
- Izraelt nagy veszteség érte. Egy törzs, Benjamin törzse néhány száz ember kivételével megsemmisült. A nemzetet gyász és egy törzs hiánya stresszeli. Sírnak, mert egy törzs kiveszett. Erre leülnek megtárgyalni, hogy milyen módon lehetne helyreállítani a hiányzó Benjamint. A megmaradt hatszáz férfinak feleségekről gondoskodnak, hogy a törzs megmaradjon. Erről a Bírák könyve 21. fejezet számol be.
- Frusztrált volt a fiatal keresztény egyház. A jeruzsálemi vezetők megtudták, hogy Péter ellátogatott egy pogány százados, név szerint Kornélius otthonába. Nem pusztán elment, hanem prédikált is nekik, és miután megtértek, meg is keresztelte őket. Asztaluknál is helyet foglalt. Mivel a zsidók úgy nevelkedtek fel, hogy nem tartottak kapcsolatot más nemzet tagjaival, zavarta őket ez az eset.. Ezért megkeresték Pétert, és megtárgyalták az esetet. Miután Péter részletesen elmondta, hogyan vezette Isten a pogányokkal való kapcsolatra, „Ezeknek hallatára azután megnyugodtak és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre.” (Apostolok cselekedettei 11:18.
- Pál apostol kapcsán megindult a nagyobb mértékű pogány misszió. Sok-sok nem-zsidó ember lett kereszténnyé. Amikor találkoztak velük a zsidókból lett keresztények, azt tapasztalták, hogy sok tekintetben mások. Nincsenek körülmetélve, nem végeznek rituális mosakodásokat, nem tartanak meg bizonyos zsidó ünnepeket. Feszültség származott a különbségből. Az apostolok bölcsen asztalhoz ültek, és úgy beszélték meg a fennálló helyzetet. Békességgel és eredménnyel zárult a megbeszélés. „Mert tetszett a Szentléleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék tirátok ezeken a szükséges dolgokon kívül.” Apostolok cselekedetei 15:28.
A fentiekben felsoroltam néhány olyan bibliai történetet, amelyben a fennálló feszültséget, stressz forrást a probléma megtárgyalásával oldották meg. Valamennyi esetben a megoldás eredményes volt. Bátorító lehet, hogy ma is „működik” ez a fajta megküzdési mód.
b) Cselekvéses megoldások
- Ábrahám unokaöccse Lót rabságba jut. Ábrahám szerettte unokaöccsét és ez az állapota bizonyára bánatot okozott neki. „Szeretete felébredt iránta és elhatározta, hogy kiszabadítja. Istentől kérve tanácsot, Ábrahám felkészült a harcra. Saját táborából háromszáztizennyolc kiképzett szolgát hívott össze; Isten félelmére, gazdájuk szolgálatára és fegyverhordozásra megtanított embereket. Szövetségesei – Mamré, Eskol és Áner – egyesítették vele csapataikat, és együtt indultak el a támadók üldözésére… A heves és váratlan támadás gyors győzelmet aratott. Elám királya meghalt, pánikba esett serege megfutamodott. Lót és családja az összes fogollyal és javaikkal együtt kiszabadult.” (14) Ezzel a cselekvéssel a probléma megoldódott. Ábrahám – Lót sorsát illetően – nyugodtan alhatott. A történetet 1Mózes 14. fejezet mondja el.