A szemem fénye

Gondolkodtál-e már azon, melyik a tested legérzékenyebb pontja? A talpad? Persze, csak ha csikis vagy. A hátad? Hát, nem tudom. Nekem a SZEMEM a legérzékenyebb. Ha hagymát pucolok, könnyezik, ha egy icipici porszem megy bele, pislognom kell. Ha véletlenül egy puha kis fűszál vagy hajszál érinti, azonnal odakapok.
Zakariás próféta könyvében azt olvasom (2:8/b), „Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!”
Három szereplő van ebben a kis mondatban.
● Isten, aki féltő szeretettel figyel téged. Fáj neki, ha valaki az Ő gyermekét bántja.
● Ott vagy TE, akit bántanak.
● És ott van az, aki bánt.
De mi van akkor, ha nem téged bántanak, hanem te vagy az, aki bántod a másikat? Erre, ugye, nem is gondoltál? Észre sem veszed már, úgy megszoktad. Csak egy kicsit cikized. Éppen hogy csak pár mondatot mondasz a háta mögött. Halványan rossz hírét kelted. Cinikus vagy vele. Megrágalmazod. Mindez porszem, hajszál, rossz illat Isten szemében.
Mit csinálsz, ha a szemedbe kerül egy porszem? Igyekszel minél előbb megszabadulni attól. Mit gondolsz, a jó Isten nem így tekint rád, amikor tudatosan vagy akár megszokásból is, talán már észre sem veszed - megbántod testvéredet? A felebarátodat? Vigyázz! Vagy neked kell megszabadulnod a rossz szokásodtól, attól, hogy bántod a testvéredet, a társadat, vagy Isten lesz kénytelen utadra engedni, magadra hagyni. Én ez utóbbit nagyon nem szeretném! És te?