01 Tihamér, a kamasz hangya bemutatkozik

Tihamér, a kamasz hangya bemutatkozik

         Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Igazság, akit senki nem szeretett, mert szúr, karmolt és rúgott is nagyokat. Az Igazság sokáig tűrte, tűrte ezt, majd álruhát öltött és mese lett belőle. Mert mese kell, ez tisztítja a lelket a hétköznapok porától. A mese akkor jó, ha az igazságot a fantázia szép, tarka ruhájába öltözteti, hogy ne fájjon, de azért az igazság, igazság maradjon.

         Szigeti Jenő Tihamérja egy emberszabású – pontosabban kamasz-szabású hangya kölyök, akivel csak az történik,, ami minden más kölyökkel kerek egy világon történni szokott.. Az egyik kis olvasó, amikor a könyvből két mesét elolvasott, így kiáltott fel:

• Anyu, ez a Tihamér olyan, mint én vagyok!

A mese is lehet realista. Persze, minden gyerek tudja, hogy Tihamérnak, mivel hangya, más a formája és nem két, hanem hat lába van, de éppen úgy nyüzsög, haragszik, örül és csínyeken töri az eszét, mint a kamaszok. A csíntevéseket, egy kicsit összekacsintva a gyerekekkel, a hangya álarca alá rejtette a szerző, hogy ne karcoljon, harapjon az igazság. A szerző tudja, hogy ebben a világban mindig történik valami, jó is meg rossz is, és azért vagyunk emberek, hogy erről egymás okulására beszéljünk. A közmondás is azt tarja, hogy akinek nem inge, azt ne vagy magára – de azért nem árt, hogyha felpróbálja. Ezért nem árt megismerkedni, barátunkkal, a hangyával, mert már bölcs Salamon király is azt tanította: „Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj” (Példabeszédek 6,6)