Tudnivalók az öregségről
1.Igehelyek
Nagy művészet szívben fiatalnak maradni magas korban is, de lehetséges és nagyon szükséges. Az öregkor állapotáról, lehetőségeiről írnak a Szentírás alábbi kitételei:
- „De a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” És.40,31.
- „Aki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.” Zsolt.103,5.
- „Még vén korban is gyümölcsöznek: kövérek és zöldellők lesznek.” Zsolt.92,15.
Így az élet őszének nehézségei is nemcsak tűrhetővé válnak, hanem segítségül lesznek vándorutunkon felfelé haladni.
2.Mit kell tennünk, hogy fiatalok maradjunk?
„Tedd mindig azt, ami a legfontosabb! Ez a testi-lelki élet gyakorlati szabálya.
Első helyen áll, ami nélkül el sem lehet képzelni örömteljes öregséget: örömünk legyen az Úrban és közösségünk Istennel.
Másodszor: ne hagyd abba azokat a jó, lelki tevékenységeket, amiket eddig végeztél!
Tovább munkálkodni - folytatni, ameddig csak lehetséges, és amilyen mértékben lehetséges. Légy mindig elfoglalva valami hasznos dologgal környezetedért, családodért, gyülekezetedért.
Hasonló a következő intés is: Legyen mindig valami megnyugtató tevékenységünk! Olyasmi, ami változatosságot jelent, és feloldja a belső feszültséget. Egy neves orvos mondta, hogy nem lett volna annyi öreg páciense, ha az illetők nem ítélték volna magukat olyan korán tétlenségre. Egy sikeres tanár pedig kijelentette: az ember addig marad fiatal, ameddig képes tanulni, új szokásokat befogadni, és ellenállást elviselni. Értékes tulajdonság, ha az embernek öreg korában is van étvágya (akarata) és képessége a tanuláshoz, hiszen szélesebb a látóköre, a befogadóképessége, mint fiatal korában.
Új szokásokat elfogadni tudni: ez szintén a fiatalság jele. Különösen aktuális egy házban lakó két generáció esetén. Mindenkinek joga van szokásaihoz ragaszkodni, ugyanakkor tiszteletben kell tartania környezetének igényeit is. Kötelesek előzékenyek, engedékenyek lenni a szeretet nagy törvénye alapján.
Ellenállást eltűrni: ez művészet fiatal és öreg esetében egyaránt. Azért mégis inkább az öregekre jellemző, mert határozottan érettség az előfeltétele.
És végül: fiatalok és frissek maradhatunk, ha tartjuk a kapcsolatot a fiatalokkal. Jól megvalósítható ez természetes formában ott, ahol a családi körbe unokák is beletartoznak. A nagyszülőkre szép feladat vár. Szavaik mélyen bevésődnek az érzékeny gyermeklélekbe. És milyen jól esik a fiatal családtagnak, ha van valakije, akinek minden élményét elmondhatja, akinek van ideje meghallgatni és van szíve megérteni.
Milyen jó lehetőség kisugározni valamit Isten szeretetéből! De ezt nemcsak gyermekek igényelik, hanem a fiatal leányok és fiúk is, akik ebben a viharos életszakaszban erős támaszt keresnek. Milyen értékes, ha éppen idős korban lehetőség nyílik ilyen módon is segíteni az unokáknak vagy más fiataloknak.
Öregek és fiatalok nagyszerűen kiegészítik egymást. A fiataloknak kellenek az öregek (bár ez sokszor nem tudatos előttük), viszont jó, ha az idősek előtt tudatos, ha nem mondanak le róla sikertelenségek ellenére sem.
De az öregeknek is kellenek a fiatalok. Ők támogatják, buzdítják az öregeket. Igyekezzünk tehát, hogy megértsük a fiatalokat, bele tudjuk élni magunkat gondolataikba, eszméikbe és problémáikba. Az idős, aki hajlandó erre, újra átéli fiatal korát. Visszaemlékszik küzdelmeire, kísértéseire, gyenge pillanataira, mindarra, amiben a mai ifjúság él. Ez készteti imára a fiatalokért. Az ilyen eleven kapcsolat a fiatalokkal az öreg kort akaratlanul is gazdagabbá és örömteljesebbé teszi.”
Pristyák András
(Élet és világosság 96/11. 1.old.)
Egy jó tanács:
Nem kell felhagynod a nevetéssel, csak, mert öregszel,
de gyorsan megöregszel, ha felhagysz a nevetéssel!