Vannak-e csodák az Ószövetségben?

Vannak-e csodák az Ószövetségben?

Akármilyen furcsán hangzik, a rövid válasz, hogy nincsenek. Legalábbis abban az értelemben, a hogy mi használjuk a csoda kifejezést: természetfeletti, emberi értelemmel megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan. A természetfelettiként értelmezett csoda ugyanis ellentmond a Biblia logikájának. A vallásszociológia határozottan azt állítja, hogy ebben az értelemben a csoda egy új fogalom. Miért? Mivel az, hogy valami felette áll a természetesnek, nem megmagyarázható emberileg, feltételezi, hogy vannak a törvényszerű, természetes dolgok, amit viszont mi is megmagyarázhatunk. Ezek megérthetőek a maguk törvényszerűségében, mert állandók, míg az ezeken felül valók nem. A vallás pedig ilyetén formájában nem más, mint az ultima ráció (végső érv), másként szólva az ész vészkijárata. Ez a gondolkodás a világot két részre osztja: egyik, amelyikhez nem kell Isten, és a másik, amelyikhez kell. Csakhogy ez a gondolkodás teljesen ismeretlen az Ószövetségben (egyébként minden népnél ebben az időben, csak a klasszikus görög filozófiában kezd kialakulni a világ törvényeibe vetett hit tudomásom szerint, úgy kb. 6-700 évvel Kr. e.). A mai korba a felvilágosodással jött a világ természetes rendje elképzelés, amelyet éppen a felvilágosodás állított szembe a természetfelettivel. A lényege az volt, hogy a világ magyarázatához nem kell Isten, mivel az önmagából, a törvényszerűségeiből megismerhető és változtatható (ez az ún. pozitív tudomány). Vagyis olyan emberek találták ki, akik tagadni akarták ezzel az Istent. A csoda így modern gondolat a természetfeletti, megmagyarázhatatlan értelmében.

Az ószövetségi ember számára (és az ebben a korban élők számára) a világnak teljesen magától értetődő része az Isten. A világ normálisan így épül fel: teremtett rész és az Isten (vagy istenek és egyéb teremtmények). A természet és az Isten pedig nem elválasztható (abban a tekintetben nem elválasztható, hogy egyik feltételezi a másikat, habár más minőséget jelent). Ebben a világképben nincsenek természetes és csodás (természetfeletti, azaz megmagyarázhatatlan) dolgok, mivel mi sem természetesebb, minthogy a Teremtő belenyúl a teremtésébe, ha erre van szükség. Ez nem csoda, hanem a világ rendes működésének a része. A Bibliában nincs megmagyarázhatatlan (amire a csoda szót ma sokszor használják), hanem éppen magától értetődő magyarázata van: az Isten. De hozzá kell tenni, hogy a világ legkönnyebben megérthető részét is Istennel magyarázzák az Ószövetségben. Nem tesznek különbséget a világ két része között ebben az értelemben – ez a teremtettség egyik lényege ugyanis.

Az Ószövetségben két fontos fogalmat találtam, amelyet általában csodának fordítanak. A mófet jelet, jelenséget jelent, de a kiváló, követendő példa értelmében is szokták fordítani. A szónak semmi köze nincs a természetfelettihez. A másik a phálá, amely eredeti használatában túl bonyolultat jelent, vagy túl nagyot, ami viszont Isten számára nem túl bonyolult (lásd pl. Zak 8:6) és nem túl nagy. A Bibliában ezek nem természetfelettiek, hanem egyszerűen jelek. Azt mutatják, hogy Isten tett valamit.