"Sokan azt hiszik, hogy a gyümölcs hizlal. Voltak betegeim, akiknek étrendet írtam elő: gyümölcs, gabona, zöldség, valamelyes mogyoróféle, kevéske tej, tejszín. Egyikük tüstént tiltakozott: a zöldségféle talán fogyaszt - mondja - de a gyümölcs, ajaj, ha abból eszem, rögtön elhízom.
- Nem gondolnám - mondtam neki - rosszul hallotta asszonyom. Gyümölcsből annyit fogyaszthat, amennyi jólesik.
De ő csak köti az ebet a karóhoz, hogy már évek óta ismeri magát, azonnal meghízik a gyümölcstől. Én sem hagytam magam, mondtam, hogy:
- De bizony fogyasszon gyümölcsöt.
Kezdett már mérges lenni a nő, hogy így meg úgy, neki van igaza. Fogyasztó labdacsokat követelt.
- Ilyet nem írok elő - feleltem. Egyen gyümölcsöt.
Hosszú huzavona, feleselés után végre abban állapodtunk meg, péntek lévén, hogy a hétvégén fogyasszon annyi gyümölcsöt, amennyi jólesik, hétfőn pedig majd meglátjuk, mi lesz az eredmény. Fogyasszon naponta háromszor, amennyit csak jólesik a friss gyümölcsből, étkezések között pedig semmit a világon. Tüzet fújva rohant ki a rendelőmből. A férjétől tudtam meg később, hogy mindenféle gyümölcsöt összevásárolt, mégpedig kilószámra. Azon a hétvégén nem is evett mást, csak friss gyümölcsöt, háromszor napjában. Hétfőn visszatért a rendelőmbe, ahol lemértem. Kilencven dekát fogyott.
- Hogy érzi magát? - kérdeztem.
- Doktor úr, soha életemben látni se akarok gyümölcsöt.
Be akarta bizonyítani, hogy nincs igazam, s a férje bizalmasan közölte velem később, hogy annyi gyümölcsöt tömött magába, hogy alig bírt elvánszorogni az asztaltól. Nem javaslom, hogy ennyit együnk. Azt mondom, hogy fogyasszuk a gyümölcsöt egészében, ahogy Isten teremtette számunkra, természetes állapotában, s terjedelemmel. A rosttal, a sok vitamintartalommal, s ekkor csaknem lehetetlen túl sok kalóriát fogyasztanunk, amennyit testünk nem tudna elégetni, mielőtt azt mondaná, tele vagyok, elég volt. De ha finomított termékeket fogyasztunk, cukrot, préselt olajat, finomított fehérjét, vagy bármi más finomított holmit, akkor majd annyi kalóriát veszünk magunkhoz, hogy mire a gyomrunk tele lesz, addigra már sokkal többet ettünk, mint kellett volna, mert mindezek besűrített, összpontosított kalóriát jelentenek.
A gyümölcsben nagyon szórványos a kalória. Négy jókora paradicsomban alig száz kalória van. Szép nagy almában talán hetvenöt. Két szép őszibarack: talán ötven kalória körül. Tehát a gyümölcsökben nincs sok kalória, hanem sok a víz, sok a rostanyag. Ezért nem is hizlal.
Némelyik beteg visszariad a sült burgonyától. Doktor úr, megeszem a gyümölcsöt, panaszolják, de a burgonya, jaj, az hizlal. Ámde ha közelről megvizsgáljuk a sült burgonyát, méghozzá szép nagyot, alig száz kalória körül van benne. Nagyot! Hány ilyet tudsz megenni? Nem sokat. Mi történik hát itt? Hol csúszik be a hiba? Ott, hogy az ember lapos leveses kanál margarint tesz hozzá, sőt még többet is. Kettőt, hármat, vagy pedig vajat. Ezzel megkettőzik, megháromszorozzák a kalóriát. Száz vagy százhúsz helyett (ha természetesen, például tejföllel ízesítik), háromszázat fogyasztanak. Mégis mit hibáztatnak? - a szegény burgonyát! Ráfogják hogy az hizlal. Senki sem hibáztatja a zsiradékot. Pedig a kötetlen zsiradéktól mindig meghízik az ember, csaknem kivétel nélkül. Hiszen minden gramm zsiradékkal kilenc kalóriát halmoznak fel. Még a cukor sem hizlal annyira, az csak négy kalória körül mozog grammonként. A zsiradék kalóriaértéke tehát több mint kétszerese, mint a cukoré. Az emberek aggódva számolják, hány kanál cukrot fogyasztottak már el, amióta fölkeltek, s ez helyes is, ámde azt mégsem számítgatják, hogy mennyi kötetlen zsiradékot ettek meg, pedig ez kétszerese, háromszorosa a cukorfogyasztásnak. A kötetlen zsiradék a kövérség legfőbb okozója."
(i.m. 129. old. dr.Kime)