A hosszú élet titkát minden korban keresték. Biztos vagyok benne, hogy minden ember érdekelt megismerésében. A kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka, úgy keresnék választ, hogy megnézünk néhány egészséges népet, s azok életmódját.
A közép-ázsiai hunzák
A Hunza-völgy Pakisztán északi részén fekszik, a kínai határ közelében. Magas hegyek veszik körül. A hegyek lejtőin a lakók teraszokat alakítottak ki gabona- és gyümölcsfélék termesztésére. Valószínű, hogy több ezer éves földrajzi elszigeteltség tette lehetővé az itt élők egészséges és természetes életszokásainak fennmaradását. A lakosok magas életkora sok kutató figyelmét felkeltette. Próbálták megfejteni a titkot. Sokáig azt gondolták, hogy a rendkívül magas életkor csupán a genetikai tényezőknek köszönhető. A kutatások kimutatták, hogy a környezeti tényezők sokkal fontosabb szerepet játszanak, mint az örökletesek. Ezek alapvetően a következők: növényi táplálkozás, napos, száraz klíma és mértéktartó élet sok testmozgással. A kutatók leírták, hogy a hunzák nagyon egyszerű, friss és szárított gyümölcsből, diófélékből, különböző zöldségekből és gabonából (árpa, búza, köles) álló étrenden élnek. Fogyasztanak egy kevés kecsketejet, és csupán évente egy vagy két alkalommal, ünnepeken esznek bárányhúst.
Huszonöt ember vizsgálata után, akiknek életkora 90 és 110 év között volt, az orvosok arra a megállapításra jutottak, hogy valamennyiük vérnyomása, koleszterinszintje és elektrokardiogramja normális. A hunzák között nem ismert a rák, a szívbetegség, a cukorbetegség vagy a korai öregedés.
Okinawa lakói
Az Okinawa szigetén lakók növényi étrenden élnek. Hosszú életkoruk és a különböző betegségek - különösen a rák - ritka előfordulása felkeltette a kutatók figyelmét. A II. világháború alatt elesetteket megvizsgálták. Még az előrehaladott korúak szervezetében sem volt daganat vagy érelmeszesedés vagy más degeneratív betegség.
A nepáli serpák
A serpák - a Himalája meredek lejtőinek lakói - rendkívüli fizikai állóképességükről nevezetesek. Minden, a Mount Everestre és a vidék más hegyeire tartó expedíció számít egy csoport teherhordó serpára.
A különböző burgonyafélék, melyek a Himaláján nőnek, biztosítják az élelmiszerellátást a távoli vidékeken. Még nagyon nagy magasságban (4500 méter) is termesztik. Étrendjük másik alapvető tápláléka az árpa (4000 méter magasságban terem) és a búza (3000 méterig). A birka- és kecskenyájaktól, valamint a jakcsordáktól a serpák tejet és sajtot nyernek, amivel kiegészítik az alapvetően burgonyából és gabonából álló étrendjüket. Húst nem fogyasztanak, a buddhizmus szigorú formáját követik, vagyis teljesen vegetáriánusok.
Az otomini indiánok
Az otomini indiánok Közép-Mexikó fennsíkján élnek és alapvetően növényeket fogyasztanak: kukoricalepényt, zöldbabot (babot) és különféle zöldségeket. Az ebben a népcsoportban elvégzett tanulmányok azt mutatják, hogy ezeknek a bennszülötteknek az egészségi állapota nem mindennapi. Az elhízás, a magas vérnyomás vagy a rák nagyon ritka, vagy nem létezik közöttük.
A britek
Az 1970-80-as években különböző tanulmányokat végeztek Nagy-Britanniában annak vizsgálatára, hogy a vegetáriánus étrendet követők számára biztosított-e a megfelelő mennyiségű kalcium, és csontjaik megfelelően telítettek-e ásványokkal. Az eredmények meglepték a kutatókat. A lakto vegetáriánusok nagyobb arányban fogyasztanak ételeikben kalciumot, mint a mindenevők, és csontjaik nagyobb mennyiséget tartalmaznak ebből az ásványból. Öregedésük során a vegetáriánusok nem veszítik el csontjaikból a kalciumot, míg a mindenevők egyre több kalciumot veszítenek el, ami miatt csontjaik meggyengülnek.
Emlékeznek még az első alkalommal közölt idézetre?
“Tiszta levegő, napfény, mértékletesség, pihenés, testedzés, megfelelő táplálkozás, tiszta víz, Isten erejébe vetett hit - ezek az igazi gyógyszerek.” (E. G. White)
Gyürüs István