A természetgyógyászat veszélyei

Természetgyógyászat vagy orvosi segítség? Sokszor, mint egymást kizáró tényezők jelennek meg. A magukban túlságosan bízó természetgyógyászok jobbnak ítélik módszereiket, mint amit az orvostudomány nyújt.

Az egyoldalúság veszélyével kapcsolatban két esetet említek.

Egy fiatalember nagyon szeret kerékpározni. Különös öröme, hogy a hegy legmagasabb pontjáról, erőfeszítés nélkül száguldhat lefelé. A lesiklás örömét élvezve nem jól választotta meg a sebességet, s a kanyarban kisodródott. Az árokban kötött ki. Először úgy érezte, meg sem tud mozdulni. Később összeszedte magát - és kerékpárját, és hazament. Rettenetesen fájt a keze. Eszébe jutott a svédcsepp, mint csodálatos gyógyszer. Ezzel borogatta kezét, de másnap estére fel kellett adnia a gyógymódot, és elment az orvoshoz. Csak a műtét segített.

Egy másik beteg a derekára panaszkodott. Egy masszőr jól megmasszírozta, de még rosszabbul érezte magát. Az orvosi ellenőrzés megállapította, hogy rákos. A fájó csomók áttétek voltak, amiket masszíroztak.

            Már nagyon sok csodaszert kaptak fel, de egy idő után alábbhagytak vele Sok – „minden” betegségre alkalmas - szerről hallottam már. Néhány ezek közül: almaecet + méz, propolisz, svédcsepp, arnika-tinktúra, japán kristály stb. Nem vitatom hasznosságukat, de nem csodaszerek.

            Veszélyes úgy kezelni a betegséget, hogy nem tudjuk, mi a bajunk. Ez félrekezelést, felesleges fájdalmat, behozhatatlan időveszteséget okozhat. Ha a beteg ismeri a betegséget, az orvos segítségével el lehet dönteni, hogy milyen kezelés célszerű. Ami mindenre jó, az gyanús. Sok a szélhámos. Közönséges vizet is árultak már több ezer forintért. Mielőtt bármit kipróbálnánk, érdeklődjünk orvosunknál vagy hitelt érdemlő szakembernél.

A természetgyógyászat – ill. alternatív gyógyászat - lelkileg is veszélyes lehet.

Az alternatív gyógymódokhoz sok esetben hozzá tartozik valamilyen ideológia is. Ez legtöbbször pogány vallásokból ered. Ha valaki belemélyed, kiszolgáltatja magát „annak”, aki az ideológia mögött van.

A természetgyógyász néha ingával állapítja meg, hogy melyik a beteg rész, s az inga „mondja” meg azt is, hogy hány cseppet kell beadni az adott gyógyszerből. Az inga nem magától mozdul ki. Tudományos magyarázat nincs (legfeljebb áltudományos). Akkor ezt az ingát egy természetfeletti lény mozgatja. S ez a lény nem Isten, hanem az ellensége. Félelmetesen hat, de igaz.

Van magyarázat a gyógyteákra, a svédcseppre, a masszázsra, egyéb hasznos eszközre. Ezeket használhatjuk.

            Sok ember arra hivatkozik, hogy Jézus nevében gyógyít. Hivatkozni lehet, de nem biztos, hogy az úgy is van. Ezek az emberek nem ismerik igazán Istent.

            Kérem, olvassák el a Bibliát, s lássák meg, mit tanít a betegségről, a gyógyításról!

Vannak, akik „futószalagon” gyógyítanak. A Biblia sehol sem igazolja azt, hogy mindenki meggyógyul. Pál apostol által Isten nagyon sok embert meggyógyított, ugyanakkor neki is volt egy betegsége: rosszul látott. Többször imádkozott, hogy az Úr szabadítsa meg ettől a tüskétől. A válasz ez volt: „Elég néked az én kegyelmem.”

 Nem Istentől való kitaszítottság jele a betegség. Jóbról azt írja a Biblia, hogy igaz, istenfélő és bűngyűlölő volt. Ennek ellenére súlyos veszteségek érték és csúnya fekélyek borították testét. Ő így is kitartott.

Kérem, gondolják át, mielőtt ismeretlen kezekbe helyezik önmagukat vagy szeretteiket. A szükség nagy úr, de nem lehet akkora, hogy elveszítsük a józan ítélőképességünket! Ha valahol bizonytalanok vagyunk, kérjük ki azok véleményét, akik tudnak segíteni!

Az óvatosság nem a gyengeség, hanem a józanság jele.

Gyürüs István