1.Kényeztetés
Oka lehet:
- Egyke – a szülő belé veti minden reményét.
- Jobb legyen neki, mint nekem.
- Túl levés ideje jut a gyermekre, ezért halmozza el, kényezteti.
- Mindent megenged neki.
- Szeretné, ha az ő gyermeke semmiben ne érezne hiányt, amiben a szomszéd gazdagék részesítik gyermeküket.
A mi nemzedékünk az előző generációhoz képest több szabadidővel, szórakozási lehetőségekkel, jobb életkörülményekkel, anyagiak, ételek stb. lehetőségek – rendelkeznek, mégis elégedetlenek a fiatalok, és semmi hálát nem éreznek.
Az idősebbek néha teljesen megkeserednek a fiatalok agresszív viselkedése miatt.
A fiatalok elégedetlenségének oka, hogy gyermekkorukban több mint valószínű, hogy elkényeztették őket.
Drága és sok ajándékkal halmozzuk el a gyermekeinket, akik azt szinte alig-alig értékelik.
Még szinte járni sem tud a kisfiú, de már villanyvasutat kap ajándékba, vagy ovis korában 10 sebességes biciklit. Ilyen esetekben sohasem fog ezekről álmodozni – és vajon majd megdolgozik-e az ezekhez hasonló értékekért?
Azok a gyermekek, akik még mielőtt kimondanák, teljesül minden kívánságuk, hálátlanokká válnak. Úgy gondolják, nekik ez jár!
Ha túl sok kívánságát teljesítjük gyermekünknek, önzővé neveljük őket. Az elkényeztetett gyermek pedig nem tanul meg lemondani.
Az elkényeztetett gyermek így:
- Nem érzi magát biztonságban.
- Labilis lesz.
- Követelőzővé, önzővé válik.
- Nehezen viseli el az életben a nehézségeket.
Elkényeztetett és életképtelen lesz az a gyermek is, akinek minden akadályt elhárítottak az útjából.
Hiányosan van felkészítve az életre, mivel nem tud játszani, másokkal osztozni, könnyen válik zsarnokká. Mindig csak kapni akarnak, azt akarják, hogy mindig foglalkozzon velük valaki, nem kezdeményezők.
Tehát: a túlzott kényeztetéssel tönkretesszük gyermekünket – és talán magunkat is.
2.A gyermek megalázása
Ha folyton ilyeneket hall:
- Ezt te úgysem tudod!
- Ügyetlen vagy!
- Nincs még egy olyan ostoba alak, mint te!
- Te mindent csak tönkreteszel!
- Ugye, megmondtam?
- Te semmire se vagy jó!
Ha mindig ezt hallja (vagy gyakran), akkor elkeseredik, beletörődik, s többé nem bízik önmagában.
Helytelen, amikor a testvérrel példálózunk. “Ő mennyivel jobb, mint te.”
3.A gyermek elutasítása
Ez nem kényeztetés, nem megalázás, hanem elutasítás.
Talán mert:
- csúnyácska,
- vagy beteges, sírós,
- fiút vártunk és “csak” lány lett,
- már nem akartak többet, de becsúszott,
- akadály apuci karrierjében,
- anyuka tehernek tartja gyermekét: “Miattad nem bontakozhatott ki az életem!” –érzi a gyermek.
- “Miattad veszítettem el a jó alakomat, nem lehetek az, aki szerettem volna lenni …”
Ha mindezeket soha nem is mondják ki a szülők, a gyermek mégis pontosan érzi, hogy elutasítják őt. Egy nem kívánt gyermek állandó létbizonytalanságban él.
Minden gyermeknek szüksége van elfogadásra, szeretetre.
4.Túlzott követelmények
Maximalista szülők – maximumot várnak gyermeküktől.
Tökéletesen akarják nevelni gyermeküket.
- Folyton figyelmeztetik
- Folyton találnak valami hibát viselkedésében.
A maximalista szülő gyermeke elégedetlen – semminek sem tud igazán örülni, mert bármit tesz, valahogy az mindig tökéletlen.
A gyermeket nyomasztják a túlzott követelmények, és fél attól, hogy csütörtököt mond.
A maximalista szülők akkor örülnek, ha az ő gyermekük a legjobb tanuló az osztályban. A gyermekben hamar kialakul egy rivalizálási hajlam, s már nem azért tanul, hogy többet tudjon, hanem hogy lekörözze a többieket.
5.Túlzott féltés
Az ilyen gyermek élettere kicsi, korlátozott. Mindenütt veszély leselkedik rá. Féltik a gyermeküket, mert a múltkor egy kutya megharapott egy gyereket, valaki fürdés közben megfulladt, vagy valaki kiesett a X. emeletről.
Idősebb szülők hajlamosabbak az aggályoskodásra.
Helyes, ha felhívjuk gyermekünk figyelmét a veszélyekre, de engedjük őket kalandozni!
Fára mászni stb. Hadd szerezzen tapasztalatokat magának.
Óvjuk a veszélyektől, de ne korlátozzuk, ne tartsuk pórázon.
- Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon. Zsolt.91,9-11.
(Felhasznált irodalom: Bruno Schwengeler: Nevelés – öröm vagy üröm?
E. G. White: Gyermeknevelés
Dr. Pálhegyi F: Keresztény házasság
Nancy van Pelt: A boldog házasság titka)