Bajor László: Aki a megoldást hozza

 

Aki a megoldást hozza

1.Az orvos és a beteg

A betegszobák mély; nyomasztó csendjében olyan különlegesen hat a vidáman beszökkenő napsugár! Az élet nagy vívódásában a komor színek érvényesülnek. Az életet jelentő meleg sugarat, mely a földgolyó hatalmas térein táplálja mindazt, ami él, az élet természetszerinti igazi forrását kiközösítik a halál küszöbén. A kórokozók, bacilusok és miazmák sem szeretik a napsugárt. De az élet, az egészség, a kicsattanó öröm, az fény . után vágyik! Az orvos ott ül a beteg ágya mellett, figyeli pulzusát. Vizsgálja, és gondos megfontolás után, amikor számbavette az összes lehetőségeket, latolgatta az azonos tünetek ismertetőjeleit, megállapítja, hogy mi a baj. Nem attól a pillanattól kezdve van meg a baj, ami- kor az orvos kimondta; már előbb is megvolt, csak a nevét nem tudták. Titokban, csendben történt a fertőzés. Mit sem sejtő szervezetre tört rá alattomban a kórokozó. S míg nem vigyázott az őrség, vagy meg volt bénítva valamivel, befészkelődött, dolgozni s szaporodni kezdett. Mérget bocsátott ki magából a sok kis kórokozó és amikor a szervezet már nem bírta elviselni a sok mérget, kezdődtek a betegség tünetei. Mennyivel később jött csak az orvos! Eljött az orvos és nem múlt el a betegség! Sőt fokozódik! A beteg mind rosszabbul lesz és kezdődik a krízis, a válságos óra, a kritikus éjszaka. Az orvosságok látszólag mit sem használnak. Hiába a nagy aggodalom, az ápolás, a szeretet, mely mindent megtett, hiába mind - mindhiába. Legalább is látszólag mindhiába.

2.A krízis

            A betegség kulminál. Ekkor, ebben a válságos órában összegeződnek a nagy tétek. Mindenekelőtt a szervezet ellenállóképessége; a szív, az idegrendszer, a vér, - azután a jól megválasztott gyógyszer, a gondos ápolás, a szeretet és aggodalom áldozatos, odaszentelő segítsége. Mind-mind egybevetődik és mérkőzik a kórokozók alattomos és jó pozícióban ülő hadával. Ez a krízis!

            Ha idején résen állt a szervezet és segítőtársai, a gyógyszer és az ápoló szeretet, akkor a győzelem biztos. A természet legyőzte a kórt, szokták mondani ilyenkor; Isten segített, mondja a hivő ember, orvos vagy beteg egyaránt.

3.Isten segít

            Isten segített? Különös! Hát másnál, aki meghalt, aki visszatért a porba, ahonnan vétetett, annál nem segített? - Miért?

            Örök, súlyos problémák, mikre rövidlátó emberi tudásunk ma még választ adni nem tud. Nem ismerjük a végtelent, nem ismerjük a végtelenség Urát sem. Amennyit felfogunk a végtelenből, annyi a miénk a végtelenség Urának egyéniségéből is. Már pedig minél többet tud valaki, annál inkább tudja, hogy mennyire elenyészően semmi az, amit a végtelenből, a végtelen lehetőségekből fel tudunk fogni.

            Csak a rövidlátó, még a szokottnál is kevesebbet tudó ember tartja magát sokra és hiszi az ember nagyságát és a tudás óriási voltát. Csak az ilyen tudatlan beszél pökhendi módon és tagad, sőt támad is és képzel magáról valamit.

            A búzakalász, míg éretlen, büszkén áll, de ha megérett, bölcsen lehajtja fejét. Így mondták ezt a görögök már két és félezer évvel ezelőtt, egyik közmondásukban.

4.Az ember tudása megnőtt

Valóban! Ez az egész emberiségre is ráillik. Míg a °- művelődés legalacsonyabb fokán állt az emberiség, abban hitt, hogy a föld a világmindenség központja és körülötte forog minden. A föld, mint szilárd alap áll és a nap, a hold és a csillagok fölötte; majd később úgy hitték, hogy körülötte keringenek.

            Évezredek kellettek, míg ebből a mélypontból kiemelkedett az ember. A tudása nőtt. Felismerte, hogy a föld csak bolygó és a társaival együtt a nap körül kering. Ekkor úgy gondolta, hogy a nap az a szilárd pont, ami körül a világegyetem kering.

            Ismét századok teltek el, míg megtudta az ember, hogy az imádott Nap is csak picinyke részecskéje a nagy csillagtengernek, és több mint 80 millió nap van csupán a tejútrendszerben, - és ki tudja, hány bolygója van mindegyiknek? Ekkor azt hitte az ember, hogy a tejútrendszer a világegyetem központja, és azok a távoli ködfoltok, amikről kiderült, hogy a tejútrendszerhez hasonló csillaghalmazok, mind-mind a tejút körül mozognak.

            Évtizedekig hitte ezt az ember; míg ma már tudjuk, hogy azok a csillaghalmazok nem mi körülöttünk, nem a mi tejútrendszerünk körül mozognak, hanem egy végtelen távolságban lévő ismeretlen központtól, szédítő rohanással távoznak, velünk, a mi tejútnak nevezett csillag-, illetve naphalmazunkkal együtt. Ez az "ismeretlen központ" egy időben és térben egyesülő fogalom: a teremtés.

            És attól az Ismeretlen Központtól a végtelen világűr minden irányába, mint táguló gömb - mint a levegőben szétrobbant lövedék repeszdarabjai - rohan a megteremtett anyag csillaghalmazokra (ködfoltok) szakadozottan a végtelenség felé.

Mi hát akkor a föld? És rajta mi vagy te?

Nem is akkor szédül a lelkünk, amikor a végtelenség szárnyán száguld a majdnem fénysebességgel haladó napmilliárdok, csillagbilliók és tejútrendszer trilliókkal együtt ki az űrbe, hanem amikor az ilyen képzelet és hit szárnyán való száguldás közben egyszercsak önmagára néz.

5.Amikor rádöbbenünk saját kicsinységünkre

A picinységünk felismerésében szédülünk meg.

            - Nem csoda, ha egy mit sem tudó ember sokra tartja magát. De ha megérik a kalász, lehajtja fejét. Ha megérik az elme, ha képes hatalmas értékeket felfogni, akkor rádöbben saját kicsinységére és csak egyet tud már, hogy igen kevés az, amit megértett abból, ami van, és amit megízlelt a végtelenségből. Az ilyen azután mélyen lehajtja fejét a porba, a végtelenség Ura, a Mindenható előtt!

            Hogyan is vitázna Vele? Mit tud ő mindabból, ami vezeti, mint jól kiforrt elv, az Örökkévalót?

6.A nagy tét

            Dehogy is vitázik! Hanem hallgat, figyel, tapasztalatokat gyűjt és semmiképpen nem kritizál, nem tagad, vagy támad, mert jól tudja, hogy Valaki áll mindenek felett; jóságos szeretettel figyel és segítő szeretetével segítségünkre siet, ha lehet - ha mi magunk is ezt úgy akarjuk. Azt is tudja, hogy a nagy tét, nem is annyira ez az élet, ez a múló buborék. A nagy tét, amiért miazmák milliárdjaival szörnyű harcot vív minden ember, nem ez az arasznyi lét, hanem ennél több, nagyobb valami! Amennyivel nagyobb a világegyetem a földnél, - e porszemnyi kis csillagocskánál - annyival nagyobb az a kincs, amiért mindannyian harcolunk, tudva vagy tudatlanul, ' öntudatlanul, céltudatosan vagy balga tudatlansággal.

            Ez a tét: az örökkévalóság!

            Ha ennek az életnek vannak ellenségei: a bacilusok, mikrobák, miazmák milliói, mennyivel inkább amannak az életnek! (Legalább is itt e földön.)

            Ez a föld egy beteg óriás! Mi, kik rajta élünk, mi emberek, akik szellemileg, értelmileg alkotjuk a föld igazi lényegét (hiszen a növény- és állatvilágról csak mint a mi szolgálatunkra és szükségleteink kielégítésére szolgáló anyagról beszélhetünk), - mi vagyunk betegek!

            A mit sem sejtő, tapasztalatlan ember a maga vágya és kívánsága után indult el, hatezer évvel ezelőtt. Ő, ha tudta volna, hogy mit szakít a fáról, mily messze elkerülte volna!

            Ó, ha tudnánk, hogy az a társaság, vagy étel, vagy könnyelmű vigyázatlanság mit hoz? Mennyire elkerülnénk azokat a veszedelmeket rejtő alkalmakat. De nem tudjuk.

            Van valami fogalmunk felőle, de a horderejét nem ismerjük, a kimenetelét nem látjuk s a veszedelmet lebecsüljük. Így jártak ők is. Tudták, hogy az engedetlenség valami mást hoz, mint jót. Hallottak halálról s gondolták, hogy az nem lehet jó, ha büntetésül van szánva de túl korlátoltak, keveset tudók voltak ahhoz, hogy felmérték volna súlyát, vagy következtethettek volna a bekövetkezendőkre.

7.Az engedelmességhez csak jóakarat kell

            Az engedelmességhez azonban nem kell nagy bölcsesség, hatalmas tudás, túlontúl okosság! Nem! Az engedelmességhez csak jóakarat kell és a kicsinység érzete. A korlátolt tudás sohasem engedelmes. A tudatlanság érzete teszi, és a mindentudás tenné igazán engedelmessé az embert.

            Az első ember keveset tudó volt, önmagára épített, így engedetlenné lett. Elbukott. Nem tudta, hogy mit jelent elhatározó lépése.

            Nem tudta, hogy az akkor bekövetkezett fertőzés, elkövetett bűn által, minden nemzetségére, utódára rázúdította a bűn poklát, a bűn átkos kórját.

• "Egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál és akképpen a halál minden emberre elhatott." (Rm.5,12.)

Ádám nem érte föl ésszel, hogy mit jelentett az a lépése, mit jelentett az a fertőzés.

8.A bűn rettenetes következményei

Madách, ki nagyszerű művében, "Az ember tragédiájában” Ádámot egy álomsorozat formájában viszi végig az emberiség dicstelen történelmén, levonja ott a következtetést. Midőn az utolsó színben Ádám felébred a kiábrándító álomból és látja, hogy mily szörnyű horderejű volt az a kicsinek látszó engedetlenség, hogy hova vezetett az első bűn, milyen kétségbeejtő romlásba, - úgy dönt magában, hogy "véget vet a tragédiának": öngyilkos lesz. Öngyilkos, hogy bűnének rettenetes következményeitől utódait megmentse, illetve, hogy ne legyenek utódai. A sötét terv, a költői mű gyönyörű megoldása szerint, az anyaságát bejelentő Éva közbejöttével meghiúsul.

            Ez emberi, költői gondolat! De tény az, hogy ha Ádám mindazt tudta volna, ami a bűn nyomán az emberiségre zúdul, bizonyára jobban vigyáz, sőt a csábítást visszautasítja, megőrzi tisztaságát, hogy magának és leszármazottainak biztosítsa a boldog örökkévalóságot. Nem jelenti ez azt, hogy Isten nem világosította őt fel eléggé. Sőt, félreérthetetlenül kijelentette, hogy:

•  „... amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz!" (Móz.I.2,17.)

Tudhatta, hogy a halált szakítja le a fáról, de hogy a bűn kiteljesedéséig milyen kálvárián megy át az ember, azt ő előre nem látta. Itt segített volna az engedelmesség.

            Keveset tudott tehát! De éppen a kevés tudásában lett volna fényes bizonyság az engedelmeskedése. Ez felbecsülhetetlen kincs lett volna részére Isten előtt. Az ilyen engedelmesség nagy érték! Kicsiny tudásunkkal keressük Istent, a meglévő kevés ismeretünk birtokában ragaszkodjunk kinyilatkoztatásához, engedelmeskedjünk Néki; ez az igazi érték. A mai vallások is, még az úgynevezett hivő felekezetek is keveset értenek az engedetlenség titkából, Sátán eme szörnyű csalásából. Nem látják, nem tanítják, hogy Isten minden szava, minden parancsolata egyformán súlyos és mindegyikkel szemben egyenlő a felelősségünk. Megmásítják, figyelmen kívül hagyják F egyik-másik parancsolatot és azt hiszik, hogy az úgy is jól van. "Nem törődik már azzal az Úr" - gondolják. Az ítéletkor látják meg könnyelmű állásfoglalásuk szörnyű következményét, de már akkor késő lesz a bánat.

            A bűn tehát elindult szörnyű útján. A mit sem sejtő emberpár hamarosan rádöbbent a következmények terhe alatt, hogy mit tett. De utódaik előtt mind homályosabbá vált az elmosódó édeni emlék és mind természetesebbé lett a bűn.

9.A vízözön és annak tanulsága

            Mind jobban és jobban elhatalmasodott az elfajult gondolkodás és az emberiség nagy betegsége elérkezett az első tüneti megnyilatkozáshoz. Ennek következtében jött a vízözön.

• "Látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása csak gonosz ...és mondá az Úr: Eltörlöm az embert a földnek színéről ...Monda az Úr Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk... de veled szövetséget kötök..." (Móz.I.6,5-18.)

És jött a vízözön, melyben csak Noé és családja maradt meg.

            Isten szándéka az volt, hogy örök emlékeztetőt állítson és tanulsággá legyen a vízözön a megmentett emberi faj számára, hogy a bűn természetszerűen maga után vonja a büntetést. Isten a törvényben világosan körülírta a bűnt, félremagyarázhatatlanul nyilatkozott róla; sőt az ember természetébe is beleépítette az erényt, a jó iránti hajlandóságot és vágyakozást.

Valami érthetetlen, idegen dolog a bűn! Egy tolakodó, utálatos idegen, amelytől azonban még sem tud szabadulni szerencsétlen fajtánk. Befészkelte magát a szívekbe és bebeszélte, hogy nélkülözhetetlen jó barát. Olyan, mint az a rosszindulatú daganat, a rák, amely bár a szervezet legnagyobb ellensége, mégis az képtelen megszabadulni tőle. Csendben kezdi átkos munkáját s mire észreveszi az ember, már túlságosan, legyőzhetetlenül elhatalmasodott.

• "Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédeit. A szentségtelen, üres lármákat kerüld ...az ő beszédük, mint a rákfekély terjed ...akik az igazság mellől eltévelyedtek ...Álljon el a hamisságtól, aki Krisztus nevét vallja." (Tim.II.2,15-19.)

Az Isten igazságától való eltérés eleinte csendes, majd mikor hangossá válik, már olyan, mint a rákfekély. Aki Krisztus nevét vallja, az minden törvénytelenségtől tartsa távol magát!

            Bár az Örökkévaló nevén nevezte a bűnt, de az ember nem látta annak komolyságát. Saját bőrén tapasztalta azután, amikor az özönvíz kataklizmájában gyümölcseivel szemtől-szembe találkozott.

            Öntudatos elmélyülés, sajnos, a vízözön után sem következett be. Az engedetlenség miazmáival túl volt fertőzve, telítve volt a szív.

10.Kinyilatkoztatás

            Isten, hogy segítsen az emberen, kinyilatkoztatást adott.

            Mint egy betegszoba hatalmas ablakain az özönével besugárzó fény, úgy hatott az isteni kinyilatkoztatás, a próféták és szent írók igéje az emberi életre. Bevilágították a legkisebb zugot is. Rámutattak a bűnre, világosan tettek bizonyságot róla. Meg-megmondták, hogy mi Isten állásfoglalása vele szemben, körülírták annak mibenlétét. Szóval diagnózist állított fel Isten. Az ige által bajmegállapítást végzett.

11.Törvény

            Sokan félreértik a törvényt. Az nem szabadít meg a bűntől! Ó, dehogy! A törvénynek az nem is szándéka! Csak rámutat a bűnre. Megmondja, hogy mi a bűn! Felvilágosít, megállapít. A konzílium nem szünteti meg á betegséget. A bajmegállapítástól még egyetlen beteg sem gyógyult meg. Ezt balgaság volna várni attól. Így balgaság a törvénytől várni, hogy megigazít, hogy üdvözít. De ha ez balgaság, akkor mennyivel nagyobb balgaság az, ha valaki azért, mert a bajmegállapítás nem segít a betegségén, nem engedi megállapítani azt, nem engedi magát megvizsgálni. Ugyanezt a hibát követi el az, lelki síkon, aki elveti a törvényt, Isten kinyilatkoztatott akaratát, azért, mert az nem üdvözíti őt.

            Bajmegállapítás nélkül nincsen gyógykezelés. Tör vény nélkül nincsen bűntől való szabadulás.

12.Kuruzslás

            A szaktudás, tehát bajmegállapítás nélküli gyógykezelést kuruzslásnak hívjuk, amikor ötletszerűen, összevissza mindenféle orvosságot bevetetnek szegény beteggel. Így járnak el lelki síkon azok is, akik Isten törvényét félrelökik, helyette mindenféle hamis módszerrel igyekeznek Isten közelébe férkőzni, besurranni Isten kegyelmébe, vagy kiérdemelni azt maguk-csinálta szabályaikkal.

            Szegény betegek! A Nagy Orvos diagnózisát elvetik, de áldását szeretnék megszerezni. Bűneikhez ragaszkodnak, szörnyű tanácsadójukat melengetik keblükben és a bajmegállapító törvény előtt behunyják szemüket. Azt hiszik, hogy elég, ha bebeszélik maguknak, hogy ők a Nagy Orvos kezeltjei. Azt ~vélik, hogy Istennek is bebeszélhetik, - esetleg imádságos életükkel, vagy képzelt jámborságukkal - hogy ők az Ő engedelmes gyermekei; holott nincs kedvük szembenézni nyíltan és őszintén Isten törvényeinek világosságával. Sőt, megvetik, ellene harcolnak és még gúnyolják is néha azokat, akik komolyan veszik Isten szavát.

            A bacilusok, a miazmák menekülnek a fény elől. Az agonizáló lélek, a halál karjaiba zuhanó lélek nem szereti a fényt. A bűn homályában megalkuvó szerencsétlen bűnös nem szereti az isteni kinyilatkoztatások mennyei világosságát. 'Csak a félhomály tetszik nekik. Néhány ablakszemen bejöhet egy kevéske fény! Pl. "Ne lopj!" "Ne ölj!" Ezeken az ablakszemeken beengednek egy kis fényt, bár egyesek itt is csak függönyön átszűrve (pl. üzleti okokból szabad hazudni, és lopni is, életbevágó pillanatban. Nagy érdekekért ölni is, vagy elkívánni másét). De az összes ablakokat nem tárják fel soha.

            Félnek a fénytől, nehogy meglássák önmagukat Isten világosságában.

            A betegszobák tompa félhomálya az ő lelkük világának a legkedvesebb. A félkereszténység az ő ideáljuk.

• "Íme, sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket." (És.60,2.)
• "És az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő cselekedeteik gonoszok valának." (Jn.3,19.)

13.Eltorzulás

Így azután nem csoda, ha a bűn, évszázadok átkos öncsalása után kivetkőztette az embert eredeti hivatásának magasztos mivoltából és lett torzképévé annak, aminek alkottatott. A világ ura helyett: a bűnök rabszolgája. Az örökkévalóság kutatója helyett, a sárban és porban kotorászó. A magasztos és fényes istenképmás-hordozó helyett ijesztő, sínylődő féreg. A világosság gyermeke helyett a homály és sötétség barátja. Áldás helyett átok.

• "Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten' Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs aki jót cselekedjék. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, hogy van-e értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak, egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem." (Zsolt.14,1-3.)

14.Lázadás Isten uralma ellen

A teremtett végtelen világmindenség ezen kis pontján folyik csak ez a megdöbbentő öncsalás. A többi csillagokon, amelyeken teremtett lények laknak, teljes az engedelmesség Isten iránt. Az Úr Jézus ezt így világította meg:

• "Ha valamely embernek száz juha van és egy azok közül eltévelyedik; vajon a kilencvenkilencet nem hagy        ja-e ott és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, amelyik eltévelyedett? És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett. Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül." (Mt.18,12-14.)
• "Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." (Lk.19,10.)
• "Én vagyok a jó pásztor, a jó pásztor életét adja a juhokért." (Jn.10,11.)

Így és ezért jött el Jézus, mint jó Pásztor, hogy a nehézségek és küzdelmek hegyei között megkeresse az elveszettet, az embert, a nagy égi család önkéntes száműzöttjét, a lázadásban eltévelyedettet.

15.A mennyei lázadás

A nagy mennyei Lázadó, aki Isten fölé akart emelkedni, így tervezte:

• "Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet ...fölibük hágok a magas felhőknek és hasonló leszek a Magasságoshoz." (És.14,13-14.)

Tervét nagy körültekintéssel hajtotta végre, de mégsem talált másutt talajt magának, csak a földön, a tapasztalatlan, szűklátkörű ember szívében. Éppen nagysága volt bukásának oka.

• "Befolyásod nagysága miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél ...Szíved felfuvalkodott szépséged miatt, megrontottad bölcsességedet fényességedben; a földre vetettelek..." (Ez.28,16-17.)

A többi égitesten lakozók, hűségük jutalmát élvezik, mert a lázadó kísértő ide, lázadó társaihoz, az emberhez vettetett le. A Jelenések könyve is világosan írja ezt le:

• "És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre és az ő angyalai is ővele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő és a mi Istenünknek országa és az Ő Krisztusának hatalma, mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett..." (Jel.12,9-10.)

Az örök Ellenkezőnek azóta is az a célja, hogy azok előtt, akik neki engedelmeskednek, úgy tüntesse fel magát, mint aki Isten fölött áll, mint akinek hatalma van Isten törvényei fölött, hogy azokat megváltoztassa. Itt a magyarázata annak, hogy aki lélekben elszakadt Istentől és a sötétség hatalmasságának szolgál, bármilyen jámbor, szemforgató vallásoskodó legyen is, mégis az ördögöt szolgálja. Az ilyenek bújnak az isteni világosság elől. Magyarázkodásokkal, okoskodásokkal és álcázással igyekeznek fedezni magukat, de mégis az ördögnek adnak igazat a kinyilatkoztatott isteni akarat ellenében.

16.Két ellentétes pólus: Krisztus és Lucifer

            Hogy milyen és mi az a magyarázat és okoskodás, az ', mellékes! A lényeges az, hogy eltér-e valakinek a véleménye és hitbeli élete attól, amit Isten parancsolt, vagy sem. Van-e a szótárában egy "de" szócska, ha Isten törvényéről van szó, vagy nem ismeri azt az átkos "de" szót. Azok, akik a lázadó táborba tartoznak, így szoktak beszélni: "Igaz, hogy úgy van megírva a Szentírásban, "de" én. - vagy "de" mi - ...és ekkor következik az, amit Lucifer tanít! Ezek a "de" utáni tanítások és törvények teszik az embert Istennel szemben engedetlenné, lázadóvá, sokszor Istennel szemben fölényessé; egyúttal visszataszítóvá.

            A bűn rettentő átkát ily módon melengető szív, az engedetlenség által a halál karjaiba szédülő, agonizáló lélek a világegyetem egyetlen diszharmóniája. Ez - az ember. Ilyen az ember általában. Ha akadnak itt; ezen a sártekén kevesen, akik életük minden változatán "igent" tudnak mondani, akik Isten akaratát mindenek fölött beteljesítendőnek tartják, akkor az ilyeneket különcöknek, fanatikusoknak, bolondoknak nevezik. Pedig, ha valamit, úgy ezt meg kell tanulnunk mondani:

• "Igen, Atyám!" (Mt.11,26.)

Az Úr Jézus életének problémáinál ki tudta mondani ezt a szót. Mi lett volna a megváltásból, ha Jézus csak egy, egyetlen egy "de" szócskával is élt volna, mennyei Atyja akaratával szemben?- Elvesztünk volna! Jézus csak igent mondott. A Getsemáné és a Golgota szörnyűségei közepette is csak igent mondott. Akik az b lábnyomában járnak, azok is csak igent mondanak - és ~mondhatnak csupán, mert az átkos "de" a lázadók szava. Madách az előbb már említett művében Lucifert így szólaltatja meg: "Küzdést kívánok, diszharmóniát!" Valóban a költő jól érezte meg az örök ellenkező és Istentől minket elidegeníteni törekvő lázadó célját. Mily áthidalhatatlan ellentét, mennyire két különböző pólus Krisztus és Lucifer. Az "igen" és a "de". Ha a "de" emberei kisajátítják is maguknak a vallást, sőt a vallásokat, ha a Kajafások és Pilátusok a Barabásokat méltatják is szeretetük és kegyelmük jelében; ha az "igen"-lők tábora bármennyire kicsiny is és kitaszított, kigúnyolt is, mégis érdemes ezzel a táborral menni, mert Krisztusé lesz a győzelem és a bűn átkos betegségét az "egészséges tudomány" után sóvárgókban le fogja győzni az Úr. Ez az üdvösségre készülő ember egyéni tapasztalata.

17.A világ betegsége közeledik a kritikus pont felé

Így a világ betegsége rohamosan közeledik a végső krízis kritikus pontja felé.

            A bűn betegségének, vagy valamilyen testi gyilkos kórnak a szimptómái azonosak: magas láz, hagymázos őrület; öntudatlan félrebeszélés, ellenálló balgaság; görcsös kapaszkodás az élethez, az élvekben tomboló élniakarás rohanó, céltalan mániája; ideges aléltság, rángatódzó, rosszul működő lelkiismeret; a jóleső félhomály, és a lelki sötétség szeretete. De van egy, amiben a bűnbeteg nagyon is elüt a testi betegtől, és ez az, hogy a testi beteg vonzódik orvosához, a bűnbeteg azonban érthetetlen módon a legnagyobb bizalmatlansággal fordul ellene az egyetlen segítő orvosának, Krisztusnak. A testi beteg be- veszi a legkeserűbb orvosságot is szívesen, a bűnbeteg a legjobb isteni rendelkezéseket is ellöki magától.

            Bármi, csak Isten parancsa ne!

18.Az emberiség nagy csődje

            Így jutottunk el az emberiség nagy csődjéhez! A nagy krízis izgalmas percei most hamarosan bekövetkeznek: A Nagy Orvos teljes visszavonultságban szemléli az engedetlen beteg lázadó ellenállását. A receptet megadta, az orvosság már kész, az Ő segítő szeretete mindent megtett, és az ember végórájának jöttét aggódó szívvel figyeli. A Szentírás megíratott, benne Isten akarata kezünkben van; Jézus golgotai keresztjében mindent megtett, amit csak tehetett, és rendelkezésünkre áll a gyógyító, a bűntörlő vér. De élni kell vele! - De élni kellené vele!

            A bűnbeteg pedig ellöki magától mindezt. A "de" embereinek nem kell az, amit Isten adott, ők maguk akarnak diktálni a Fenségesnek, hogy Ő mit akarjon, és mivel legyen megelégedve?! - Ez a csőd!

            Nézzünk szét egy kicsit magunk körül. Vegyük le egy rövid időre szemünkről az öncsalás szemüvegét. Vessük le az önigazultság szennyes rongyait. Legyünk most őszinték önmagunkkal szemben.

            Mit látunk, ha szétnézünk magunk körül? Mit mutat a társadalom?

            A hatezer év alatt kialakult társadalom képe szomorú bizonyságát adja annak, hogy itt valóban nem megy rendjén a dolog. hanem a fejétől lefelé beteg minden. Bárhova nézünk, ijesztő kép tárul elénk.

19.A családi élet ziláltsága

            A család, mely a társadalom szentélye és bástyája, teljes szétzilálódás alatt áll. Megszűnt a szentsége! Nagyon sok esetben csak anyagi érdek az, amiért társul két személy, a nő és a férfi. Már a társulás kezdetén sem. hozza magával a szívét, a lelkét, hiszen csak az anyagiakat, az előnyöket mérlegelte és nem számított arra, hogy neki is áldozni kell valamit. Erre benső indítása nincsen, hanem már azzal indul, hogy majd vigasztalódik más utakon. Bűnös utakon.

            Sok esetben csak a testiesség állatias vágy a sodor egymás mellé elvakult fiatalokat. A sminkelés, az érzéki gyönyörök hajszolása, a vad, vérkorbácsoló táncok, az erotikumra épített társasági érintkezés, az élvezethabzsolás bűvkörében szédülnek egymás karjaiba. Nem csoda, ha a kitombolt érzékiség után jön a csalódás, a kiábrándulás keserű utóíze és váláshoz vezet, vagy hazug élethez.

            Mily kevesen kérdezik meg Istent, mikor élettársat választanak maguknak! Ez az oka a sok-sok tragédiának.

20.Gondtalan élet

A Nagy Orvos megállapította a bajt előre:

• "Amiképpen Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Amiképpen az özönvíz előtti napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne és nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is." (Mt.24,37-39.)

Noé napjairól pedig tudjuk, hogy akkor "megsokasult az ember gonoszsága a földön és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz" volt. Így az erkölcsi vonatkozású társadalmi tünetek is magukon viselték ezt a bélyeget. Bevezetőül közli a szent Ige, hogy a nagy züllöttségnek az előzménye az volt, hogy "Isten fiai" vagyis Ádámnak Séth általi leszármazottai, akik a nagy tanulság őrzői és Isten parancsolatainak letéteményesei voltak, összeházasodtak az emberek leányaival, akik Kain nemzetségének, magukat cicomázó, feltűnéskeltő leszármazottai voltak. Ezek az Istentől való elrugaszkodottság és színe elől való menekülés gondolatvilágában nőttek fel, valóban világiak voltak. Lámekhről, aki Káinon keresztül Ádám hetedik unokája volt, fel van jegyezve, hogy két feleséget vett magának. Ő indította el ezt a lavinát, ami sokféle változatban máig is megvan. Hogy háremnek, válásnak. vagy erkölcstelenségnek nevezzük, egyre megy.

            Isten gyermekei összekeveredtek a világ leányaival. (Móz.I.6,2.) Az alap, ahogyan a Szentírás mondja, csupán ez volt: "Láták, hogy szépek azok és vevének magoknak feleséget mind azok közül, akiket megkedvelnek vala." Elképzelhető volt az erkölcsi züllés. És azt mondja az Úr, hogy az Ő eljövetele előtt is úgy lesz. Valóban úgy van!

21.Házasság és elválás

            A társadalom érzi ennek fonákságát, és valahogyan szeretné a kérdést megoldani. Polgári házasság, melyet fel lehet könnyen bontani. Ennek következtében kitermelődtek azok a csodabogarak, akik tíz-tizenötször is férjhezmentek. Mi ez, ha nem törvényes keretek között űzött züllött erkölcstelenség. Az egyházak kísérleteztek szigorú törvényekkel, de csak a vadházasság undorító gyalázatát aratták. Ne is beszéljünk a titokban és a hatósági asszisztencia mellett űzött erkölcstelenségről, a nyilvános és titkos pokoli fertőkről, melyben a tébolyult fiatalság és az erkölcseit elvesztett idősebbek poshadnak. A lélek betegsége ide vezetett.

            A családi élet szentsége a bűnök martaléka lett. Legtöbb helyen érzéki pokol, vagy üzleti vállalkozás, ahol a gyermekáldás átok és a lelki harmónia ismeretlen fogalom.

            A családi élet, a társadalom legszentebb kincse. romokban hever tehát. A társadalom csődjének egy tünete ez csupán. De ha tovább vizsgálódunk, ez az ijesztő kép még szélesebb körben is feltárul előttünk. A mindennapi kenyér, ez a másik szent fogalom, mennyire fertőzött sok embertársunk asztalán. A megszerzése milyen bűnös és mennyi átokkal terhelt.

22.Az üzleti élet zátonyai

            Az üzleti élet, a munkahely, a hivatal mily sokszor magán viseli az engedetlenség átkát. A csalás, a könnyű pénzszerzés, a léha dologtalan élet, a megvesztegethetőség, a részrehajlás mindennapi tünetek napjainkban. Jól élni, ez az ideál! Jól élni, de lehetőleg semmit, vagy minél kevesebbet tenni érte. Mással végeztetni el a munkát. De attól megkövetelni a legtöbbet. A tragédia pedig abban rejlik, hogy az a bizonyos másik is ugyanúgy gondolkodik és így kész az összetűzés, a gyűlölködés. A pénz pókhasú bálvány, körülötte folyik az őrült körtánc, melyben egymást tapossák le az emberek a szabad verseny, az élet joga stb. szent jelszavai mellett.

23.A kincsgyűjtés veszedelme

• "Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti e nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt és a ruháitokat moly ette meg; aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg és azok rozsdája bizonyság ellenetek és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! Íme a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. „Dőzsöltetek e földön és tobzódtatok; szíveteket legeltettétek, mint áldozás napján. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek..." Jak.5,1-6.

így ír Jakab apostol a végidők kóros tüneteiről kétezer évvel ezelőtt.

            Milyen megrázó képe ez a ma társadalmának. Milyen megkapó ábrázolása a felhalmozott és a közforgalomból kivont értékek bűnös gyűjtésének. Milyen szomorú korrajz a mai üzleti- és munkásélet piacáról! Az osztályharc kétezer éves megjövendölése, a ma égető problémáinak tömör kinyilatkoztatása.

            Reménytelen, kibontakozás nélküli a keresztmetszetben megmutatott világkép.

24.Az eltorzult művészet

            De elkorcsosult a művészet is, ami a társadalom lelkiségének tükörképe. Hivatása tulajdonképpen az volna, hogy minél tökéletesebben adja vissza, vagy ábrázolja a teremtett és természetes formákat, hogy felhívja az elrejtett szépre az avatatlanok figyelmét. Ehelyett a beteg fantázia csapongó őrületével születnek képek, szobrok, zeneművek, versek stb., melyekben ugyan senki sem gyönyörködik; de mert egy beteg világ beteg fantáziája szerint divatos, így ellene szólni senki sem mer, hanem tömjénez, hogy nevetségessé ne legyen. - Valóban, nagy tragédia volna, ha az őrültek kinevetnék egymást!

            A társadalom betegségének tünete, a bűnözés oly nagymértékű elszaporodása is. Ha a vallások függetlenítették magukat Istentől és elég merészek voltak parancsolatait és törvényeit semmibe venni, nem csoda, ha a beteglelkű egyének még egy lépéssel tovább mennek és olyan törvényeket is merészelnek áthágni, amelyek embertársaiknak is fájnak, nemcsak Istennek. Ezeket bűnözőknek nevezik a nagyképű szemforgatók és azt hiszik és azt hitetik el, hogy azoknak a parancsolatoknak az áthágása nagyobb dolog Isten előtt, mint az ő különvéleményük, amit Isten törvényeivel szemben állítani mertek. Milyen elszomorító rövidlátás! Az emberiség bűnözése összefüggő, egységes tünet. Bűn és bűn között különbség nincsen, mindkettő Isten törvényének áthágása.

• "Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség" Jn.I.3,4.

- így ír János apostol.

            A társadalom betegségi tünetét naponta tárják föl napjaink krónikásai, az újságok, s így felesleges feltárni itt a sebeket. A tünet jellemző kísérője azonban az, hogy a feltűnő szenzációként feltálalt bűnözéseket a betegségre oly hajlamos társadalom milyen mohó kíváncsisággal olvassa.

25.A szórakozási vágy

            Mindezekkel a sötétárnyékú és mély megdöbbenést kiváltó kórtünetekkel szemben ott áll a könnyelműség egy másik tünete: a szórakozás és mulatozás epidémiája, mely világtünet. Soha ennyi szórakozóhely, soha még ilyen rafinált módja az idő haszontalanul való agyonütésének nem volt, mint napjainkban. És mindezt kultúrának nevezik! Hát kultúra az, ahol az erkölcs, a józan ész, a legszentebb eszmék groteszk pellengérezése folyik? Hát kultúra az, ahol a pillanatnyi mámor bódító italával csalják önmagukat embermilliók? Mérgezett vályú ez, amit tébolyult, nyüzsgő méhrajként zsongnak körül romlott ízlésű egyének.

26.A divat rabszolgái

• "Mint Noé napjaiban."

És így ír a ma krónikása:

"Cifra, átlátszó rongyok libegnek a páratelt éjszakában, és azt mondják, hogy azok ruhák, divatos öltözetek. Befestik az arcot és azt mondják, az a szép. Leplezetlen idomok, őrültséggel határos meztelenségek lódulnak bele az erkölcsi érzék megvakult éjszakájába, és azt mondják; az a nőies, ez az erény. Csalnak, lopnak, sikkasztanak, szövetkeznek, uzsoráskodnak, és azt mondják: kenyeret keresnek. Beszéljünk különben őszintén: a mulatók, kabarék, színházak és mozik egy része koronként úgy sem egyéb, mint a prostitúció propagandája és szabadalmazott üzlete. Itt a művészet cégére alatt tanulják a testük rángatódzását, amit ma táncnak neveznek, s nyivákolnak hozzá artikulátlan hangokat, amikre azt mondják, hogy az is színészet. ...Mi születhet, mi származhat ilyen élet, ilyen szellem fertőzött pázsitjain? Mi teremhet egy ilyen bűzhödt Asera-berekben? Mi buzoghat fel egy ilyen mérgezett Styx-folyóból?"

Nem kell kommentárt fűzni ehhez. Ha így látja a társadalmat egy újságíró, hogyan és milyennek látja azt a Magasságos Isten?

            Pedig ott van a lelkiismeret szava minden ember lelke mélyén! De addig csitítgatják, addig nyomják el, míg végre a dáridós lármában, a hazug bábeli hangzavarban már meg sem hallják suttogó, hívó, figyelmeztető szavát.

            Bármelyik embertársunk szívében fellelhető az a bizonyos "felsőbbrendű" utáni vágy. Lehet, hogy nagyon mélyen rejtőzik, de meg van bizonyosan. Emlékeinkben is a jók maradnak meg és a rosszak halványulnak el hamarabb. Ha nem lett volna az emberiség a bűn állandó záporozó kísértésében, ha nem volna Lucifer, aki öntudatos romlottságát kínálgatja a szédült embereknek, úgy a társadalomban a jó emberi tulajdonságok alakultak volna ki a Szentlélek csendes munkálkodása nyomában. Sajnos, az ellenkezője történt és a bűn lett úrrá az ember felett.

• „Mindenek vétkeztek..." (Rm.5,12.)

és a nemest és magasztost követni vágyó léleknek szörnyű harcokat kell vívni önmagával, környezetével, az egész romlott társadalommal.

• "Mivel megutálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét és Reczinben gyönyörködik..." És.8,6.

Ezzel jelzi a Szentírás, hogy Isten Lelke nem erőszakos; az emberek a világ örömei felé hajlanak, és így kinek kinek magának kell megvívnia lelki harcait.

• "Tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz az én testemben jó ...”

mondja Pál apostol;

• "Megtalálom azért magamban, aki a jót akarom cselekedni ezt a törvényt, hogy a bűn meg van bennem ...Ő, én nyomorult ember! Kicsoda szabadíthat meg engem a halál testéből?" (Rm.7,18-24.)

Majd boldogan kiált fel a fölszabadult lélek:

• "Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!"

27.Van lehetőség szabadulásra

Mert van fölszabadulás, van győzelem a bűn fölött! Ha egyesek megfeszítő erőlködésük és hősies küzdelmük után emelkedhettek csak fel a lelki élet magaslataira, ez igazolja azt, hogy a társadalom ezen az úton, amelyen most halad, sohasem emelkedhet fel. Az egyénnek kell ezt a magasztos célt kitűznie, csak egyenként van felemelkedés. Erre azonban sajnos nincs remény! éppen az ellenkezőjét igazolja korunk. Az emberek tömegben, masszaként élnek és szerepelnek; mindinkább mélyebbre és mélyebbre süllyed a társadalom.

            Nem kell pesszimizmus ahhoz, hogy megállapítsa az ember, miszerint egy ilyen romlott kultúrával táplálkozó társadalom javulására nincs remény. Nem állhat be javulás. Itt a katasztrófa feltétlenül bekövetkezik. A beteg, agonizáló társadalom számára nincs orvosság abban a patikában, ahol a divatos bölcsek receptjeit szeretnék megcsináltatni. Csődöt mondtak az évezredes kísérletek.

28.Az egyetlen út

            Az egyetlen út az volna, ha az egyén, a felséges Isten örök kinyilatkoztatásában közölt magas erkölcsi színvonalat tűzné ki célul. Ha ennek következtében az egyedek megváltoznának.

            Quo vadimus? Teszi föl a kérdést Spengler! Hová megyünk?

            És felel rá ő maga és a modern filozófusok általában: A biztos pusztulás felé! Ők nem a Bibliával a kezükben jutottak erre a meggyőződésre, hanem csupán a józan és tárgyilagos világszemlélet alapján.

            Kedves Olvasóm! Te is ennek a pusztulás felé rohanó társadalomnak vagy tagja, úgy mint én is. Mentsd meg magad. Fordíts hátat e világ csábításainak és Krisztus keresztjének a tövében megtalálod igazi boldogságodat. Ne engedd, hogy a pokoli tévútravezetés ezernyi csábítása, ezernyi kifogása megmételyezze lelkedet. Tedd úgy, ahogyan Bibliádban olvasod! Engedelmeskedj Istennek és hasznos, építő tagja leszel ennek a pusztulás felé rohanó társadalomnak. Ne mondd, hogy nem lehet! Ne mondd hogy: "Igaz, hogy úgy van megírva, de..." Az ellenkezők, az engedetlenek társadalma elvész!

29.A megoldás

            Nincs megoldás! Illetve a megoldás a pusztulás lesz, amely a beteljesülő jövendölések szerint az elkerülhetetlen végzet. A bűnnek el kell tűnnie a földről. Az ember a Nagy Orvos orvosságait elvetette, előírásait kigúnyolta, a bűn szörnyű következményeit szenvednie kell. Isten a világegyetem harmóniáját, fenséges összhangját ismét helyre akarja és helyre is fogja állítani.

            Mi lesz veled?

            Talán segít a vallás?

            Mit látunk; ha korunk vallási életét szemléljük?

30.Korunk vallási élete

            A kép ott is éppen olyan elszomorító! Nem azért, mert nincs, illetve nem volna vallás e földön; mert van elég. Sőt, sok is van és éppen ez az egyik baj. A nagy keresztény társadalom meghasonlott. Meghasonlott, de nem önmagával! Ez volna a helyes út, ez vezetne vissza azon a meredeken, amelyen olyan szédületes iramban zuhan lefelé a vallási élet.

            Nem önmagával hasonlott meg, hogy rádöbbenne azokra a gonoszságokra, amelyekben él, és felébredne és harcot kezdene ellenük. Ó, nem! Sajnos nem döbben rá tarthatatlan helyzetére, nem önmagával hasonlott meg, hanem Istennel!

            És ha valahol, úgy éppen itt mutatkozik meg az a bizonyos: "de". Ez minden vallás keletkezésének oka és pillanata. Az engedelmesség a hitet szüli az ember szívében, az Istennel szemben való engedetlenség: a vallást. Valahányszor azt mondja az ember: "Igaz, hogy úgy van megírva, de mi...", akkor a vallásáról tesz tanúbizonyságot. A vallás születése, az isteni kinyilatkoztatástól való eltérés pillanata. Ha mindenki lelkes egyszerűségben, alázatos engedelmességben csak beteljesítené azt, amit Isten mondott, nem volna vallás. Nem kellene az egyéni, vagy közösségi nézetet megvallani, mert nem volna különbség az egyik és a másik egyén felfogása között, hiszen mindketten csak egyszerűen engedelmeskednének annak, ami "meg van írva".

            A saját véleményét kifejtő ember tehát vallást alkot. Ilyent, vagy olyant, egyre megy. És mert eltér a Szentírás kinyilatkoztatásától, így azokkal, akik szintén hasonlóképpen eltérő véleményen vannak, közös vallást alkotnak. Ez a Szentírástól eltérő különvélemény a meghasonlás Istennel. Ez teszi korunk vallási életét oly differenciálttá. Többszáz féle keresztény felfogás, vallás van és azok keretén belül ahány fej, ahány egyén, annyi féle elgondolás. Minden ember meghasonlott Istennel. Tudatosan, vagy tudatlanul, de meghasonlott. Milyen szomorúan hangzik ezek felett az Úr ítélete:

• "Ha vak vezeti a világtalant, mindketten a verembe esnek..." (Lk.6,39.)

Az egyetlen vezető, aki lát, aki évszázadok és évezredek távlatában is biztonsággal vezet: ez Jézus! Milyen kár, hogy az őskereszténység első századai után eltértek Jézus gyakorlatától és tanításától. A kereszténység előtt feltárult akkor a hatalomszerzés kapuja és a felkínált trónt elfogadták annak vezetői. Megismétlődött a már egyszer kudarcba fulladt kísértés:

• "Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét, mert nékem adatott és annak adom, akinek akarom. Azért, ha te engem imádsz, mindez a tied lesz." (Lk.4,6-7.)

Jézus akkor győzött, ellenben a kereszténység háromszáz évvel később elbukott. A világban megszerzendő hatalomért hajlandó volt Istennel való kapcsolatait feláldozni. Így az önimádás (hogy ne mondjam: ördögimádás) bűnébe estek.

            A kereszténység az egyébként pogány császár kegyeltje lett. Természetesen a császári trón közelsége adta a tekintélyt a kereszténység képviselőjének. Így történt az, hogy a kereszténység addig egyenlő tekintélyű püspökei közül annak, aki a császári városban lakott, nagyobb volt a befolyása és így a tekintélye, mint társainak, akik szerte a birodalomban teljesítették kötelességeiket. A nagyobb befolyás és nagyobb tekintély nagyobb hatalmat is jelentett és a kereszténység lassan központosulni kezdett. A súlypontja, az addigi decentralizáltságából a császári város felé tolódott. Igen figyelemreméltóan jövendölte meg ezt Jézus a Jelenések könyve 2,13-ban.

• "Tudom a te dolgaidat és hogy hol lakol, ahol a Sátán királyi széke van..." Jel.2,13.

Róma, a világ akkori fővárosa, ahonnan

• "e világ fejedelme" (Jn.I.2,31.)

kormányozta a bűn által magáénak vallott világot, - lett a kereszténységnek is a központjává. A római püspök, ki addig egyenlő volt társaival, most a császári befolyás által nagyobbá lett. Később a királyok rangjára emelkedett, de ügyes politikával hamarosan túl nőtt azokon is a hatalma. (Dn.7,8. és 20.) Prófétikus képekben leírja Dániel a tíz részre széthullott római birodalom királyságai között feltörekvő pápai hatalmat, mely nagyobb lett társainál.

            Hosszú út vezetett idáig. A negyedik században, amikor az őskeresztény állapotból kialakulni kezdett a keresztény vallás, egy pogány császár, Constantin ült a római trónon. Ő a maga érdekeit kereste. Napimádó volt és a pogányság Pontifex Maximusa, főpapja. Megszokott volt számára, hogy véleménye döntsön mindenféle ügyekben, így a lelki vonatkozású kérdésekben is. Mivel addig nem volt főpüspök, így ő elnökölt a keresztény zsinati üléseken, sőt bele is szólt a tárgyalásokba. A pogányok féltékenykedő követeléseire megparancsolta, hogy a napisten napját, a naptári hét első napját mindenki megünnepelje, Ez a vasárnap. A kereszténység, hogy a császár kegyét megtarthassa és fel ne lángoljon esetleg egy újabb üldözés, engedelmeskedett és ettől az időtől kezdve kezdték figyelembe venni ezt, mint ünnepet. Később sok más alapvető igazságtól is eltért a kereszténység. Ekkor született meg az a szörnyű mondás, hogy: "igaz, hogy úgy van megírva a Szentírásban, de mi..." S ezzel a mondással együtt született az első hitszakadás és indult az első emberi vallás.

            A többi már könnyű volt. Isten tekintélye megingott az emberek előtt. Tovább folytatni a lázadást, újabb és újabb emberi elgondolást belekeverni a már megfertőztetett tantételek közé, már magától értetődő folyamat volt. A maga útjain járó, tehát vallást gyártó ember gazdag fantáziával rendelkezett.

• "Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak, ők pedig kerestek sok kigondolást." (Préd.7,29.)

31.A Szentírás igazságai feledésbe merültek

            Az Istennel való meghasonlás teljessé lett. A Szentírás igazságai feledésbe merültek és hatalmas vallások indultak hódító útra. A kereszténységnek erről a tragédiájáról ír Pál apostol:

• " ...bekövetkezik előbb a szakadás és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek, vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát..." Thess.II.2,3-4.

Milyen tökéletesen látta az apostoli látnok. Mily pontosan igazolta őt a középkori történelem.

            Amennyire magyarázható az Istentől való függetlenítés állapota a pogányoknál, annyira érthetetlen a keresztény világban. A pogányok kezében nincsen Szentírás. Tőlük nem is kíván Isten annyit, mint tőlünk, akiknek évezredek óta a kezében van az Ó- és Újszövetség két fenséges műve.

            A pogányok, csak a természetszerűen beléjük oltott észszerűség szerint kell hogy eljárjanak. Az egyik egyházatya, kora tudatlanainak azt mondta:

"Egy törvényed legyen, ami neked rossz, ne cselekedd azt mással."

Tulajdonképpen ezt mondja Pál apostol is a Rm.2,14-ben:

• ,,A pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik. Akkor ők, törvényük nem lévén, önmagoknak törvényük."

De ez csak a pogányok számára való. Azoknak, akiknek Isten kezébe adta a Szentírást, azoknak nagyon sokkal többet adott, akaratát összehasonlíthatatlanul világosabban kijelentette és így többet is vár azoktól, mint a primitív pogány lelkektől, akiknek elesettségüknél a tudatlanságuk nagyobb csupán.

            A mi számunkra nincsen mentség! Kezünkben van a Biblia. És nemcsak egyes emberek kezében, hanem az egyházak kezében is. Megdöbbentő, hogy hogyan történhetett meg az, hogy ennyi évszázad után az egész vonalon csak az Istennel való meghasonlást, az engedetlenséget, a hitetlenséget találjuk. Valóban teljesült Jézus szava:

• "Az embernek Fia, amikor eljő, avagy talál e hitet a földön?"

Sajnos nem talál! Ellenben talál fejlődéstörténeti mesét, majomelméletet, melyet hiába cáfol a haladó tudomány, az ellenkezés lelkületével átitatott, elesett ember mégis görcsösen hisz benne; talál ábrándot, mely akár az anyag, akár az energia, akár a lélek örökkévalóságát és elmúlhatatlanságát festi csábító képzelettel a tájékozatlan ember elé; talál gyűlölete± nemzetek és egyének között; talál önzést, versenyt, pénzimádást, nyomort és dáridót, bűnt, bűnt, bűnt és sok keresztény vallást. Megrázóan írja le az utolsó idők lelki viszonyait Pál apostol, midőn fel~ sorolja azokat a napjainkban valóban fellelhető jellemző bűnöket, s azt mondja:

• „...kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld!" (Tim.II.3,1-5.)

32.Látszatkereszténység

            Ez az elesett keresztény kultúra nagy csődje! És mint ahogyan a mohamedánizmus elsöpörte a képimádásba fulladt keletrómai (bizánci) kereszténységet, úgy a nyugatrómai kereszténység is elérkezik hamarosan válságos pillanatához. Megérik Jézus második, dicsőséges eljövetelére. Próféciák szólnak ezekről az ítéletekről. Az első már beteljesedett, a másodiknak most vagyunk küszöbén. (Jel.9. és 18. fejezetei.)

            A hivatalos, hatalmas egyházak, azzal a nagy erkölcsi tőkével és befolyással, amellyel még ma is rendelkeznek, felrázhatnák a tespedt és a közönyösség nemtörődömségébe süllyedt társadalmat. Milyen nagy ébredési mozgalmakat hozhatnának létre ebben a vajúdásban és öntudatlan izgalmas várakozásban élő népben? De sajnos a dogmák lélekölő betűihez való érthetetlen, csökönyös ragaszkodás minden ilyen reménységet csírájában elfojt. Jól mondta Pál: "A betű öl!"

33.Előítélet az úgynevezett szektákkal szemben

            A Szentírásban olyan fenséges igazságok rejtőznek, melyek, ha közkinccsé válnának, csodát művelnének ebben a hanyatló és züllött társadalomban. A csődbe jutott keresztény kultúrát csodás virágzásba hozná. De ha a szekták jönnek elő ezekkel az igazságokkal, akkor a jól beidomított, ferde irányban nevelt keresztény tömegek félelemmel és hidegen fordulnak el tőlük. Nem érdekes, mondja az egyik, nem szabad meghallgatnunk, mondja a másik és a legértékesebb kincs is elvész, ha nincs aki értékelje.

            Így azután vajon honnan jöhet a megújhodás? Az egyházak céltudatos neveléssel elérték azt, hogy a társadalom közömbös, érzéketlen az isteni igazságokkal szemben, elfordul tőle, nem fogadja be. Kétségbeejtő helyzet! És nincs remény, hogy ezt a lejtőn rohanó kereszténységet megállítsa valami.

34.A figyelem elterelés

            Az egyházak engedték, vagy talán maguk is jó néven vették és hozzásegítették a társadalmat, hogy elterelődjön a figyelme a művészet, a tudomány, a politika, a szórakozás síkjaira. Ezek mind szép és nagyszerű dolgok, e világ dolgai, nélkülük többé kevésbé egyhangú volna az élet, sőt hozzá tartoznak az emberi szellem és haladás kincseihez, de ugyanakkor a lelki élet, a teremtő Istennel való kapcsolat ápolását sem lett volna szabad elhanyagolni. Ne csodálkozzon a kereszténység, ha ezek a titokban pártfogolt és irányított szellemi áramlatok elsodorják, függetlenítik a tömegeket az egyházaktól és hovatovább légüres térben lebegő eszmei hatalmuk marad .meg csupán. (A próféciákból tudjuk, hogy a Római egyház ezen szellemi áramlatok egyikével átmenti tekintélyét és hatalmát és az Úr Jézus második eljöveteléig fönnmarad. De addig nehéz terepet, göröngyös utakat kell megjárnunk. És ez az átmentés sem jelenti a lelkiség megmentését és visszatérését, mert sajnos a tömeg az Istennel való meghasonlottság fentebb vázolt állapotában fog maradni.)

35.A történelmi egyházak félelme

            Ha ebben az állapotban egy biblikus gondolkozású egyén felemeli szavát, ha némi érdeklődést vált ki, úgy mint szektáriust letorkolják és ezer ördögöt uszítanak le reá. Így nincs remény, nincs mód, nincs lehetőség arra, hogy az emberiség Istenhez visszatérjen. A történelmi egyházak sohasem fogják beismerni, hogy tévedtek, hogy elkanyarodtak attól az úttól, mely Istenhez vezet. Másfél évezred alatt kifejlődött dogmáikat nem merik eldobni, félnek a nagy megrázkódtatástól. A maguképítette zsákutcában toporognak és reménykednek a lehetetlenben, ha egyáltalában vannak benső vívódásaik és lelki problémáik.

36.Materializmus és miszticizmus

            Ezek szerint vallási vonalon is elérte az emberiség a legteljesebb csőd állapotát. Nincs segítség, nincs orvosság! Egy, majdan csalódásba fulladó csodaszert, a nagy M

            m kuruzsló egyik receptjét még ki fogja próbálni az emberiség. Mivel a tudomány a materializmust végleg elveti, az eddig ezen az alapon tetszelgő rétege a világnak, az egyházak kiszolgáló készsége révén a spiritizmusban fog kikötni. A spiritualizmust fogja a nagy csaló a spiritizmussal helyettesíteni. És ő, aki már a paradicsomtól kezdve ámította az embert a miszticizmussal, bőséges aratást hajt végre a tájékozatlanok és tudatlanok sorai között. A hit és a józanész biblikus igazságai helyett a misztikumok ellenőrizhetetlen csodái fogják elsodorni a tömegeket és a spiritizmus sokfajta, érdeklődést lekötő és kíváncsiságot kielégítő válfaja fog, mint minden ellentétet kiegyenlítő tényező köztiszteletben állani. A materializmusban csalódott emberiség a spiritizmus felé lendül és Lucifer megtalálja a módját, hogy hogyan elégítse ki a titokzatos tudomány variációival az éhezőket és szomjazókat. Az elnevelt, a Bibliától féltve őrzött és azzal nem táplált, járatlan ember könnyen lesz a titokzatos tudományok mestereinek martalékává.

37.A démonok garázdálkodása

            A spiritizmus az Istennel való legteljesebb meghasonlás. A démonok Isten arcába nevetnek. Isten parancsolt, tanácsolt, kért, Isten megváltót adott - a démonok a parancsot megváltoztatták, a tanácsot elferdítették, Isten hívásával, kérésével szemben befogatták az emberekkel füleiket, és ők maguk tették meg magukat lelki vezetőknek, Jézust, a Megváltót pedig lefokozták "elsőd szellemmé". Azt a kegyelmi tényt, hogy Isten örök élettel ajándékozza meg a hozzá hűséges embert, aki Krisztusban megváltást nyert, az unos-untalan való újbólszületés és így a végén saját erejéből kiérdemelt üdvözüléssel helyettesítették. Az a tanításuk, hogy így a végén Lucifer is üdvözülni fog. Ezt a fantasztikus tanítást végeredményben az egyházak bibliamentes melegágyaiban nevelték ki.

            Kedves Olvasóm! Láthatod, hogy az isteni igazságoktól való eltérés milyen elképesztő veszedelmet jelent. Jóakaratú, jámbor, üdvözülni vágyó emberek millióit szedi áldozatul. Vigyázz! Péter apostol mondja:

• "Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén kit elnyeljen, akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben..." (Pt.I.5,8-9.)

Szerezz biblikus hitet, tanuld meg Isten parancsait és teljesítsd azt, nem elferdített formában.

            A lejtőn zuhanva rohanó vallásosság számára nincs megállás és problémáira nincs megoldás. Feltartóztathatatlanul rohan végzete felé. Ha csak a gonosz, istentelen, rosszakaratú emberek pusztulnának, sokan úgy vélnék, hogy igazságos volna, de mennyi szegény, félrevezetett, bekötöttszemű, látni nem merő, önállótlan, gyáva ember is elvész, pedig volna szívében vágy a magasztosabb, a nemesebb után! Így értjük meg a Jel.21,8. versét, hogy a gyávák nem öröklik Isten országát, hanem a többi bűnözővel együtt elvesznek.

            A legteljesebb zűrzavarba jutott és vallási csődjére döbbent nagy keresztény társadalomnak Jézus második eljövetele hozza meg a megoldást. Akkor elsöpri megjelenésével mindazokat, akik más irányból várták a boldogságot és megvetve Őt, elfordultak Tőle.

            Mi lesz akkor veled?

            Sokan, szembefordulva a Bibliával azt mondják, a tudomány mást beszél! És mert tudós században élünk, inkább arra hallgatunk, mint a Bibliára.

38.A tudomány fejlődése megjövendölt tény

            Az tény, hogy a tudomány csodás magaslatokra emelkedett. De érdekes, hogy ezt, mint az utolsó idők jelét, 2500 évvel ezelőtt megjövendölte a Bibliában Isten. (Dn.12,4.)

• "Dániel zárd be e beszédeket és pecsételd be e könyvet, a végső időig; tudakozzák majd sokan és nagyobbá lesz a tudás." Dn.12,4.

Ez is csak egy jel, amely igazolja, hogy a végidőkhöz érkeztünk. Senki sem vitatja azt, hogy a tudomány száz évvel ezelőtt, a maihoz viszonyítva nagyon kicsike volt. Az avatatlan ember általában a technika fejlődésében látja a tudomány megnövekedését, holott ez csak egy kísérőjelensége a növekvő tudománynak. A kutató tudomány gyümölcseit élvezi a technika és segítőtársként szegődik a tudósok nyomába, mint eszköz. Az igazi tudomány a laboratóriumok világában tenyészik, a kísérletező tudósok kincse. Legalább egy fél évszázad kell ahhoz, hogy egy-egy nagyszerű felfedezés közkinccsé váljék, hogy a tudóstól kiszivárogjon a köznéphez.

            Ma a köznép még a materialisztikus világnézet vallója, még az anyagelvűség rabja. Még azt hiszi, hogy az anyag önmagától öröktől fogva van és változatlan. Még hisz abban, hogy az öröktől fogva létező anyag egyszer magától véletlenül élni kezdett a világegyetem valamelyik pontján és a véletlenek összhatása folytán a földre is idekerült az életcsíra, amelyből azután a növény és állatvilág fejlődött ki, majd mindezek láncsorozatának végén a majomból az ember lett. Ezt hitték a tudósok is ötven esztendővel ezelőtt. Ma már nem hiszik, mert tudnak valóságokat ezekre vonatkozólag és az egész elméletet, úgy ahogyan van, a lomtárba tették, mint idejétmúlt, íróasztal mellett született mesét.

39.Az atomkutatás megdönti az anyagelvűséget

Az élen haladó kutató tudósok messze járnak már ettől. A materializmus csődöt mondott. Az atomkutatás révén rájött az ember, hogy az anyag nem önmagából való és nem örök, mert megsemmisíthető, anyagtalan energiarészecskékké változtatható át, melyek közül a pozitív töltésű (-i-) pozitron és a negatív töltésű (-) elektron, összeütközve megsemmisítik egymást. Így értjük meg a kétezer éves kinyilatkoztatás eme pontját, hogy:

• "Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő." (Zsid.11,3.)

Az anyagtalan energiarészecskék felfoghatatlan bölcsességgel vannak megalkotva. Rájöttünk végre, hogy az anyag önmagábanvéve nem más, mint erő. Nem más, mint egy felsőbbrendű lény testetöltött akarata.

            Az anyagkutatás tudománya eljutott tehát Isten trónusához.

            A tudomány tulajdonképpen azért van, hogy bizonyságot tegyen Istenről. Azért enged Isten a munkájába bepillantást, hogy Őt jobban és jobban megismerj ~K. Eddig azonban a tudomány Sátán eszköze volt, mert ezen keresztül tudta a legeredményesebb támadásokat intézni az utóbbi időben Isten ellen. Most azonban megváltozott a helyzet. De a köznép sajnos, csak sokára vesz róla tudomást.

            Végtelenül csodálkozhatunk azon, hogy az emberiség milyen érthetetlen értelmetlenséggel bámészkodik. Milyen nehezen vesz tudomásul valamit. Ahelyett, hogy boldogan borulna Isten trónusa elé, csökönyös ragaszkodással ismételgeti a régen tudományosnak nevezett múltszázadbeli dajkameséket és a látni nem akaró, megfertőzött értelmetlenségével, vak marad. Megdöbbentő, hogy milyen mélységesen megromlott az emberiség gondolkodási módja. Nehéz felszámolni a csődöt!

            Pedig a Bikiniben és Hirosimában robbant atombombák éppen elég okot szolgáltattak arra, hogy alaposan revideáljuk eddigi felfogásunkat.

            Mi is, akik már 20-25 év óta kísérjük figyelemmel az atomkutatás eredményeit és lessük haladását, akik a ", kinetikai energia szörnyűségeit ismertük és nem volt újság előttünk az, hogy ezzel a tudományos fejlődés új és sorsdöntő fordulójához érkezünk el, még mi is megrendültünk annak a hatásnak a leírásán, amit ez a félelmetes új fegyver kifejtett. Az újságok és folyóiratok sok mindenfélét közöltek erről, tehát fölösleges ezt itt ismertetni, de szükséges tudnunk azt, hogy ezek csak kezdetleges kísérletek csupán, hiszen a mostani atombombában felszabaduló energia csak egy kis része annak, amit az anyag magában rejt. Egy tökéletesebb formában ugyanannak az uránium 235-ös izotópnak a 116-szoros hatását, (vagy annak hatványozott hatását) is el lehetne érni. S mi lesz, ha egy más eljárással, valahol egy kutató műhelyben, laboratóriumban megbontják az oxigén atomot? S mi lesz, ha a világot átölelő levegőtenger oxigénjének felbomlását megállítani a tudósnak módjában már nem lesz? A szalmakazalnak elég egyik sarkát meggyújtani, hogy pillanatok alatt az egész lángbaboruljon.

            Két érdekes kijelentést állítok most egymás mellé. Egyik Madách: Ember Tragédiájából való (Lucifer mondja az Úrnak):

"Te vegykonyhádba helyezéd embered s el-; nézed neki, hogy kotyvaszt s kontárkodik s ha elrontja egyszer majd a főztet, akkor gyúlsz késő haragra."

A másik egy bibliai idézet:

• "Az Úr napja úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig égve felbomlanak és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek. Mivelhogy mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak és az elemek égve megolvadnak!" Pt.II.3,10-12.:

Mindkét idézet világkatasztrófát tárgyal. Az elsőben maga az ember idézi azt elő, a másodikban az előidéző nincs megjelölve, de az Úr eljövetelével van egybekapcsolva. Viszont e kétezer esztendős péteri kinyilatkoztatás bámulatraméltóan festi le egy ilyen atombontási folyamat képét.

40.Az atomrobbanás borzalmai

            Az eddig robbant atombombák leírása, mintegy kicsinyben való teljesedése az idézett bibliai szövegnek. Az ejtőernyőkkel lebocsátott atombomba körülbelül 500 méterre a föld fölött robbant. Egy vakító villanásban, tíz kilométer széles és majdnem ugyanolyan magas lánggömb keletkezett, mely körülbelül 100;000 fok pokoli hőségű volt. Bár ez csak a másodperc tört részéig maradt meg, mégis a levegő kiterjedésének és összehúzódásának hatása olyan nagy volt, hogy hozzá semmilyen légiaknát hasonlítani sem lehet.

            Ami a legmegdöbbentőbb, a robbanás elmúltával és a látható rombolás bekövetkezésével még nem múlt el a hatása. A talajt olyan sugárzóvá tette, melyen tartózkodni hosszabb ideig nem lehetséges, életveszedelem nélkül. Olyan folyamatot indít meg, melynek kimenetelét ma még elképzelni sem tudjuk.

            Az atomenergia-kutatás egyik európai szakembere a következőket mondta az egyik újságírónak:

"Az atomenergia a végkifejlése felé siető emberiség öngyilkos őrülete. S itt teljesen mindegy, hogy háborús vagy békés célokra kívánják ezt a gyökerében új energiát felhasználni. Mert már maga a termelési folyamat is annyi veszedelmet rejteget, amelyeknek biztos kirobbanása csak idő - éspedig nem is hosszú idő, hanem - talán már csak egy-két esztendő kérdése.        
          Az egész gyártási folyamat olyan, hogy előbb vagy utóbb be kell a non putárem-nek (elképzelhetetlen) következnie: itt vagy ott, ebben vagy abban az atomműhelyben be kell a robbanásnak következnie, s akkor Isten irgalmazzon a világnak.”

41.Az atomkutatás és a világ vége

            Minden tapasztalat, amit az eddig robbant három atombombáról összegyűjtöttek, arra vall, hogy egy-egy ilyen robbanással nem fejeződik be a folyamat. Atompestises hajók csellengnek a végtelen tengereken, amely hajóknak már a közelsége is tovább viszi hajóról-hajóra az atomenergia ragályát. Az atombombasújtotta japán vidékek lakosságán, most, két évvel utóbb ütköznek ki az atomjárvány tünetei s a veszedelmes sugárzás tovább, egyre tovább terjed és nincs megállás és nincs védekezés. Nincs már módunkban az áradatot megállítani.

            Az egész földgömbből a latens (rejtett) atomenergiák kiváltóinak. Láttál-e már csöndes éjszakán valahol az égbolton egy halvány csillagot hirtelenül felvillanni s azután a nagy sötétségbe veszni? Ilyenkor egy-egy égitest a kirobbanó atomenergiák következtében szertehull. Nem kell atomháborúra várnunk, az úgynevezett békés atomkutatás éppúgy magában hordja a végítélet napját."

            Eddig az idézet. Drámai tömörséggel és józan tárgyilagossággal ír az atomkutatás elképesztő következményeiről. Ez csak természetes, mikor a titokzatos atomkutatógyárak minden emberi segítség nélkül végzik bonyolult munkájukat, mert hiszen egy elindított atomromboló gyárnak még csak a közelébe sem szabad menni. Legalább nyolc-tíz kilométer távolságban ember nem tartózkodhat, mert a folyamattal kapcsolatos sugárzás megölné. Ez az a sugárzás, amit aggodalmas szemmel nézhet a világ, mert nem tudhatjuk, hogy mely pillanatban vetheti szét földünket az általa megindított láncreakció nyomán keletkezett robbanás.

            Így igazolódik a Szentírás ősrégi kinyilatkoztatása és így lesz a Szentírás a mai modern ember érdeklődésének tárgya.

42.A csillagászat és a teremtés

            Pedig nemcsak az anyagelvűség síkján jutott el Isten 9 trónusához az ember. A csillagászat nagy kerülőket megtett tudománya is beérkezett Isten zsámolyához. A táguló világegyetem törvénye, mely igazságánál fogva egy csapásra megoldotta a csillagászat sok-sok problémáját, határozott biztonsággal igazolja, hogy minden anyag, ami a világegyetemben létezik, napok, csillagok és csillaghalmazok, láthatók és láthatatlanok, mind-mind egyetlen nullpontból indultak ki, valamikor, kimondhatatlanul régen, minden időknek előtte.

43.Miért húzódozik a tudomány a végső kérdések felvetésétől?

            Különös, hogy a tudomány itt megáll. Nem teszi fel a kérdést, hogy: honnan? És ki az, aki azt elindította? Ki r

            az, aki ott azt alkotta? Egyszer egy tudós tanárral beszélgettem. A szigorú törvényszerűségek útjain járva, nagyszerűen megegyeztünk és eljutottunk addig, hogy a végtelennek tetsző világegyetem abból a bizonyos null-pontból indult ki. Akkor feltettem az előbbi kérdéseket neki. Ő szabadkozni kezdett:

"Én fizikus vagyok, én tovább nem megyek a következtetésekben. Elég nekem, ha megállapítom, hogy ami anyag a világmindenségben létezik, az egy ismeretlen központból indult ki mérhetetlen idők előtt."

            Ekkor én megkértem, hogyha ő mint tudós nem teheti meg ezt a következő lépést, úgy engedje meg, hogy együtt tegyük meg, tegye meg velem, a teológussal: Mi az, vagy ki az az ismeretlen központ, az a kiinduló null-pont?

            Csak egy lépést még, csak egy őszinte vallomást! Ez nem más, mint Isten, nem más, mint a teremtés. A térben és időben egybeolvadó "Kezdet", ahogyan a Biblia legelső szava ezt leszögezte. Milyen furcsa, hogy a tudósnak nem szabad kimondani ezt a szót, hogy: Isten, de azt sem, hogy: teremtés. A mai közfelfogás szerint még tudománytalanná válik, vagy válna ezáltal?

44.Lássuk meg a törvény mögött a Törvényadót!

            Hát a teremtett anyagon lehet kísérletezni, lehet tudományos kutatásokat folytatni, de aki azt adta, Őt nem szabad meglátni? Hát lehet egy életet eltölteni nagyszerű törvényszerűségek kutatásával, de a Törvényadót nem szabad megtalálni? És ha a Törvényadót megtalálja, a csodálatos nagy igazságok adóját, akkor tudománytalan már? Milyen mérhetetlen korlátoltság! Minden létező bölcsesség forrását: tudománytalannak mondani! Pokoli ötlet. És megcsinálta a múlt század tagadó, rövidlátó tudósvilága. Olyannyira átvitte a köztudatba, hogy még ma is, amikor mindazok az okok megszűntek, amelyekre ezt a furcsaságot fölépítették, még mindig így gondolkoznak sokan.

            Hatalmas intézményeket hoznak létre, nagy házakat, tudományos intézeteket építenek, de azokban Isten nevét nem szabad kiejteni; holott mást sem csinálnak ott, mint kutatják, szeretnék ellesni a Mindenható által lefektetett nagy törvényszerűségeket. ha milyen büszkék, milyen boldogok, milyen híresek, ha egy-egy kis részecskéjét a nagy egésznek feltárhatják, ha beleshetne a nagy műhely titkaiba.

            Ahogyan megjövendölte Dániel, valóban nagyon megnövekedett a tudás. Az utolsó időre vonatkozik ez a prófécia és így minél jobban közeledünk a kritikus pillanathoz, annál hatalmasabb méreteket ölt a tudományos kutatás és annál több törvényszerűséget fedeznek fel Isten eddig elrejtett titkaiból. A tudománynak ez a nagy fellendülése az utolsó évtizedben olyan mérvű lett már, hogy szinte forradalminak nevezhetjük. ...

            Ha forradalmi fordulat volt az ősember életében a tűz felfedezése - mint ahogyan valóban az volt, hiszen ez uralta eddig az ember életét és a tudományt - úgy sokkal inkább forradalmi az atomkutatás eredménye. Ez sokkal jobban átalakítja a világfelfogást, mint az előbbi. A tüzet gerjesztő és tápláló ember mindjobban önállóvá lett, mert a tűz zárt, kiskörű kémiai folyamat, amit át tudott tekinteni az ember és mindinkább érezte, hogy ura annak, de

            Az atomkutatás a végtelenség perspektíváit nyitja meg, amelyben az ember mindjobban érzi parányi voltát. Mindinkább meggyőződést szerez arról, hogy az anyag Isten anyagtalan akaratának testetöltése; és mindannyian csak függvényei vagyunk Annak, aki mindent alkotott.

45.Forradalom a tudomány világában

            Lényegében és világviszonylatú értékében az a forradalom, amely most a tudományos világban végbemegy; messze felülhaladja mindazokat a nemzeti, nemzetközi gazdasági, politikai és egyéb problémákat, amikben annyit vajúdik szerencsétlen földünk. A háborúk és egyéb nagynak nevezett megmozdulások csak törpe kis mozzanatok amellett, ami most a felfedezések történetében az ég felé kanyarítja az ember útját. A tudományos forradalom, amit az égi kéz irányít, felborítja a tagadás jegyében felépített áltudományos kártyavárat, és mint förgeteges vihar úgy elsöpri, hogy már csak a múzeumokban marad meg az emlékük azoknak a materialista és fennen tagadó nézeteknek. Az is csak azért, hogy megemlékezzünk róla, hogy a fennhéjázó tudatlanság korában, íme ily rövidlátóan gondolkoztak.

            Így a tudományos intézetek átveszik a templomok szerepét. A régi tudományosság esődbe jutott. A hozzá csökönyösen és értelmetlenül ragaszkodó ember a mániákus beteg szimptómáival kapaszkodik csak bele és kórtünet marad csupán a tagadó és istentelen ember.

            Amit a csődbe jutott, Istentől a megalkuvás útján elfordult és messze jutott vallások elmulasztottak megtelni, a tudomány teszi majd meg, tudniillik Istenhez fogja vezetni az embert. Bizonyságot tesz az élő, a ható, a kormányzó, a teremtő Istenről. Íme a tudomány szerelmeseinek laboratóriumaiból sokkal de sokkal több igazi világosság árad szét, mint a lelkileg mindjobban elhomályosodó egyházak templomaiból. Ott a meghasonlott ember, meghasonlott hitével, megmérhetetlen gyorsasággal távolodik Istentől, míg a tudomány mind közelebb, mind közelebb férkőzik hozzá.

            Az egyházak gyáván, megalkuvón régen feladták a teremtés hitét és az évmilliós fejlődés meséjének szemforgató ájtatossággal fűszerezett hazugságát tanították. Gyáván emlegették közben, hogy: Isten így teremtett, de ki adott már arra! Elmulasztottak bizonyságot tenni Teremtőjükről. Szégyellték a teremtés tényét, elvakította őket az áltudományosság görögtüze.

46.A teremtés emlékünnepe

            De nem is lehet ezen csodálkozni. Sátán alapos felkészültséggel támadott a kereszténységre. Évezreddel előbb megásta hitének sírját. Már a Konstantin által bevezetett vasárnapünneplés csalfa játékával előkészítette a talajt a tagadásra. A szombat ugyanis a teremtés emlékünnepe. Azért adta Isten, hogy ezen a napon a megteremtett ember keresse a kapcsolatot a Teremtőjével. Ez örök bizonyság volt a teremtés elismerésére. A paradicsomban már ünnepnap volt a hetedik nap. Csak a tudatlanoknak az elámítására találták ki azt, hogy a zsidóságtól való megkülönböztetésül ünnepli a kereszténység a vasárnapot. Ezt a hazugságot csak a Bibliát és a történelmet nem ismerő ember veszi be. Az őskeresztények évszázadokig ünnepelték a szombatot, mert az nem a zsidók napja, ha nem a megteremtett emberé. A zsidóságnak is csak annyiban van köze hozzá, amennyiben ők is Isten teremtményei. Amíg a zsidóság az ószövetségi időben hűséges volt Istenhez, meg is ünnepelte ezt a napot, de nagyon jól tudták, hogy az az Úrnak, az Istennek napja és a teremtés emlékünnepe.

            Amikor ezt az emlékünnepet a kereszténység Konstantin pogány császár kezdeményezésére elhomályosodni hagyta, akkor tért le arról az útról, hogy bizonyságtevője maradjon a teremtő Istennek. Amikor azután a csábítások sodrában a tagadó kezdetleges tudomány áramlata támadóan lépett fel az egyházak ellen, azok készséggel lemondtak a teremtettségük nagyszerű hívatásáról és a majomszármazás meséjét is hajlandók voltak elfogadni egy kis vallásos átfestéssel, hiszen az Istenhez fűző gyökérszálakat már Konstantin idején elnyesegette az ördög.

            Ha a teremtés emlékünnepét, a szombatot megtartotta volna a kereszténység, ha hű maradt volna Teremtőjéhez a nehéz harcok idején is, úgy most milyen diadalmasan ragadhatná meg az évszázadokig tagadó tudomány új zászlaját és az új fölfedezések kiértékelése mellett, milyen fenségesen tehetne bizonyságot Teremtője mellett. De így, némának kell maradnia! És néma is. Eljátszotta tekintélyét, eljátszotta befolyását a népek előtt. Ezt újból visszaszerezni már csak más utakon fogja tudni, de nem lesz benne köszönet.

            Ha hű maradt volna, most milyen belső boldogsággal érezné az egyház Istennek rajta megnyugvó pillantását; milyen fenséges győzelem volna számára a tudomány felfedezése és mintegy isteni szózatként csendülne fel minden egyes újabb tudományos bizonyságtevés: "Megőrizted a teremtés emlékünnepét a nehéz támadások idején is, én most a támadók oldaláról erősítelek meg és ők maguk igazolnak téged." De nem így történt! A szombatnak, a teremtés emlékünnepének az elhanyagolásával elrontotta viszonyát Istennel és most a kaini bélyeg érzetével takarja el arcát a felkelő világosság fénye elől. Nem is hallani ujjongó bizonyságtételt egyházi részről a csodás felfedezések nyomán.

            A vasárnappal jól megfér a majomszármazás, a fejlődéstörténet tana, és a biogenetikai alaptörvénynek szépenhangzóan elnevezett oktondi elmefuttatás. A teremtés emlékét őrző szombattal mindez nem fér össze. Nagy harc lett volna, de megérte volna. Mindezt az egyház elmulasztotta, s nem számíthat arra, hogy Isten képviselője legyen a kedvezőbbé fordult körülmények között. Az engedetlenség ide vezet.

            Az engedetlenség mindig lázadás. Kisebb, vagy nagyobb mértékben, de az. A kismértékű lázadásba is a saját akaratát viszi bele és érvényesíti az ember. A nagyobbmértékben pedig a másik életére tör, annak megsemmisítését, hatalmának letörését tűzte ki célul. Az egyiknek pusztulnia kell tehát.

Jézus egyik példázatában azt mondotta:

• "Ha valamely király mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén előbb tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-e azzal, aki ő ellene húszezerrel jön ... Ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde előbb leülvén, felszámolja a költséget, ha van-é mivel bevégeznie?"

Az Istennek hadat üzenő ember nem számolt tudásának, erejének kicsinységével és most a kézbefogott csökönyös tücsök rángatózásával rugdalózik Isten ellen.

            A tornyot építő ember már Bábelben sem számolt és a tudomány Bábeltornyát építő múltszázadbeli ember nem számolt. A következmény a csőd, a zavar!

47.A biológia bizonyságtétele

            Milyen zavarba jött az ember, amikor a biológus,- az életet kutató tudós, -aki eddig legfőbb bástyája volt a tagadásnak és legélesebb harcosa a darwinizmusnak, megállást parancsolt az ilyen téveszméknek. Milyen zavarba jött, amikor az elektromikroszkóp segítségével a sejtek legbenső, sohasem sejtett csodás berendezését felfedezte. Midőn megismerte a kromoszómák és gének törvényét és meg kellett állapítania, hogy ezeknek a törvényszerűsége egészen más megvilágításba hoz mindent, mint eddig hitték. Napnál világosabbá lett előttük, hogy a kromoszómatörvény áthághatatlan falakkal választja el az egyik fajtát a másiktól és nincs hatalom, nincs idő, amely megváltoztatná ezeket a kereteket. Nincs lehetőség, hogy az egyik fajtából a másik fajtába átfejlődés, vagy kifejlődés útján átjusson valami, hogy fejlődés révén új fajta keletkezzék, mert a fajták keretét áttörhetetlenül megszabja a kromoszómatörvény. Végül le kellett szögeznie a haladó tudósnak, hogy: minden létező állatfaj őse mint kész egyén lépett a természetbe.

48.Amire ma még csak a hittudomány ad feleletet

            Itt ismét csak egy lépés hiányzik! A kérdés: önmagától jön: Hogyan lépett be? Ki által lépett be kész egyénként? Tehát az elefánt őse is elefánt volt és nem a kukac; mert a kukacnak az őse is kukac volt és nem a páfrány, vagy a bacilusok valamelyike, mert azoknak is ugyanolyan páfrány, illetve ugyanolyan bacilus volt az őse, amikor belépett a természetbe, mint amilyen ő most.

            Mit jelent az, hogy belépett? Ki tette lehetővé, hogy mint kész egyén lépjen be? S ha minden állatfaj őse kész egyénként lépett be a természetbe, úgy az ember is így kellett, hogy megérkezzék! Hogyan történhetett ez? Itt ismét a teológusnak kell felelnie, mert a múlt század varázslata alól még teljesen fel nem szabadult tudomány megint nem meri kimondani a tiltott szót. Hát felel a teológus szíves örömmel:

• Az Isten!

És mikor léptek be mindezek kész egyénként a természetbe?

A teológus felel!

• A teremtéskor!

49.Az élet titka

            Ugyanígy vagyunk az élettitkot őrző és továbbadó ivarsejtek titkával, melyeknek a férfi a birtokosa, illetve csak bírlalója. Nemrégiben az egyik kedves tudós hivő testvéremmel beszélgettem erről s ő mondta: "Ahhoz senki hozzá nem tesz és el nem vehet belőle, az csak keresztül megy rajtunk. Ahogyan kaptuk őseinktől, úgy adjuk tovább fiúgyermekeinknek, nálunk csak osztódik, de nem a miénk!"

            Igen, az élet titka csodálatos! És mindezt milyen másként képzelte el, a - magát itt saját elgondolása szerint berendezni vágyó, magával, kicsinységével nem számoló - ember. Így született meg a rövidlátó tagadás!

            Ha még az okosok is, akiket tudósoknak nevezünk, így jártak el, hát mit várjunk akkor azoktól, akik nem tudósok?

50.A tudomány csődje

            Így azután a tudomány is csődbe jutott. Önmagát cáfolta meg. Mézesmadzagot húzott végig a felelősségrevonás gondolatától borsódzó, lázadó ember száján és most a tudnivágyás olthatatlan vágyától ösztönözve, - amelyben Isten keze van - mégis csak eljutott oda, hogy az előbb megvetett Biblia kinyilatkoztatott igazságait tudja csak végső fokon beigazolni.

            Ez az erősnek vélt bástya is összedűlt az ember alatt. Csőd ezen a téren is! (Bár ez a csőd a hivő, a Bibliát becsülő lélek számára kellemes és elégtételt adó.)

            Kedves Olvasóm! Még sok útja, sok folyosója van a tudományos világ nagy labirintusának, amit nem is érintettünk, de kis munkám nem tart igényt arra, hogy kimerítő legyen a felsorakoztatható igazságok tárgyalásában, de annál inkább célja az, hogy a gondolkozni szerető ember szemét felirányítsa az Égre, mert ha belátja az ember, hogy földi ideáljai csődöt mondanak, hogy lába alatt mozog, inog a biztosnak vélt talaj, akkor önkénytelenül is felnézni vágyik. Ilyenkor találkozik tekintetünk Annak a tekintetével, aki jóságos szemeivel már oly régóta várja, hogy mikor keressük Őt?

            Fordulj el bátran ettől a csődbe jutott, beteg, kelevényekkel terhelt áltudományosságtól. Mérd le, hogy mennyi kárt okozott ez, amíg arcátlan rövidlátásában balgán ágált a Teremtő ellen. Adj hálát az Egek Urának, hogy ebben a korban élsz, amikor felvirradt a tudományos istenhit csodás napja és bizonyságtevője lehetsz a világkormányzó Istennek! '

            És hogyan áll ez a vajúdó világ egyéb életkérdéseivel?

            Nézzük például a gazdasági élet ma oly aktuális problémáját!

            A gazdasági élet éppen úgy eljutott a csőd széléhez, mint ahogyan a társadalom, a vallás és a tudomány.

51.A gazdaságtudomány csődje

            A gépesítés folytán a termelőeszközök sokszoros mértékben fedezni tudnák az ember szükségletét, de az ember a termelés fokozására felhasználható gépi berendezéseket és lehetőségeket egymás pusztítására használja fel, illetve átalakítja, hogy társát minél eredményesebben irtsa. Ügyesen átépíti a gyárait, és ami arra volna hivatva, hogy termelése révén áldássá legyen, átokká lesz. A gép, aminek szolgálnia kellene az embert és megkönnyíteni a munkáját, urává lett az embernek.

            Egy időben féltek attól, hogy nagyon elszaporodnak az emberek és a föld nem fog annyit teremni, mint amennyi az emberiség szükséglete. Malthus volt ennek az elméletnek a kitalálója. Azóta meggyőződött az emberiség arról, hogy ez az elmélet nem felel meg a valóságnak. Ma még rengeteg sok érintetlen terület van a Földön, amit ha befognának a termelésbe és ha a már munkában lévőt is belterjesebben művelnék, tízszer ennyi ember is elférne kényelmesen és gondtalanul a földön, és nem kellene attól rettegnünk, hogy éhen halunk. De ehhez természetesen becsületes és békésszándékú gazdasági életre volna szükség. Így, mivel ezek az előfeltételek hiányoznak, az is nagy probléma, hogy ilyen kevesen, hogyan éljünk meg a földön. A közgazdászok éppen eleget törik a fejüket, hogy hogyan lehetne a javakat úgy elosztani, hogy mindenkinek jusson.

52.A gazdasági élet szertelenségei

            Mégis előfordul, hogy az árak színvonalának tartása miatt egyes túltermelő vidékeken a terményeket megsemmisítik. Millió métermázsákat égetnek el, vetnek a tengerbe, megsemmisítenek cukrot, búzát, gyapotot, húst stb. Ugyanakkor a világ egy távoli pontján milliók vesznek el éhen. Hányan pusztulnak el éhhalállal, vagy a nélkülözések következtében szerzett szervezeti lerongyolódottságuk miatt. És a gazdasági élet eltűri azt a haszon, a nagyobb haszon jegyében!

            A gazdasági apparátus tehát nem felel meg annak a követelménynek, amit az egyetemes emberiség joggal elvárhatna tőle. Nem lett belőle más, mint egyesek nagy vagyongyűjtési mániájának erkölcstelen játékszere csupán. Sötétcélzatú klikkek, alkalmi és természetes társulások, szövetségesek és szövetkezetek kezébe került minden, akik azután úgy bánnak el milliós tömegekkel, ahogyan ők akarnak. És nincs fellebbezés.

            A pénz úrrá lett az ember felett. Cuius pecunia, eius regio! Így kellene a középkor hírhedtté vált közmondását megváltoztatni, hogy a mai beteg közgazdasági rendszert híven vázolni tudjuk. (Akié a pénz, azé a hatalom.)

            De vajon boldoggá teszi-e a pénz, a pénz urait? Nem!

            Bizonyos előnyök kétségtelenül együtt járnak a pénz birtoklásával, de az még nem boldogság! "Ne örüljetek a rablott kincseknek!" - mondja az Írás! Hiszen az ilyen ideig-óráig tartó örömnek igen keserű kiábrándulás a vége! De egyébként is azt látjuk, hogy a pénz tulajdonosai ritkán urai is valóban a pénznek, gyakrabban inkább rabszolgái. A pénzről pedig már megállapították, hogy amilyen jó szolga, éppen olyan gonosz úr.

            Nagyon jó szolga, ha valamilyen nemes dologra használja fel valaki. Így a hamis mammonon szerez magának barátot a mennyben! (Lk.16,9.) Ez akkor történik meg, ha a rendelkezésére álló pénzzel a jótékonykodó gazdag bőségesen juttat a körülötte élő rászorulóknak; de nemcsak alamizsnát, hanem emberséges bért, . jóléti intézményeket stb. kell ez alatt értenünk.

53.A pénz rabszolgái

            De ha a gazdag fukarságában pénzének rabszolgája lesz, úgy a pénz, mint rabszolgatartó zsarnok, kegyetlenül uralkodik a zsugori lelkű emberen. Ezek az esetek azok, amelyek a nagy szociális eltolódásokat előidézik és létrehozzák a nagy osztálykülönbséget.

            A rettegő gazdag gyűlölettel, irtózattal, gyanakvással tekint mindenkire, aki környezetében él. Egész élete pöffeszkedés és gyanakvás; minden józan, felülemelkedett ember undorral néz rá és legfeljebb sajnálja, de nem irigyli őt. S ha esetleg élvezett is valamit a pénz által biztosított hatalomból, mindig csak a szolgalelkűek alázatoskodását nyerte el, kik a reménylett baksis alacsony ábrándjával hajlongtak előtte, - de jó barátot, egyet sem talált.

            Egy ilyen önmagának élő és a társadalommal meghasonlott embertől mit várhatnak kortársai? Milyen szörnyű terhet, milyen átkot jelent az a gazdasági élet, amely ilyen emberek irodáiban összpontosul. Ott a milliókat könyvelő tisztviselőszemélyzet éhbért, a milliós értékeket termelő kétkezi munkás filléreket kap csupán.

            A gazdasági élet értékeinek ilyen elképesztő eltolódása, ami ma fellelhető, az utolsó idők egyik jele. A meghasonlott társadalom falnak vezetett gazdasági életéről, a pénzhajhászás, vagyongyűjtés és anyagiasság őrületéről kétezer . évvel ezelőtt beszélt már az Írás. Azt is megírta, hogy nagy megmozdulásokat; a lelkek mélyén izzó gyűlöletet fog szülni ez az egészségtelen helyzet. Azok a szociális forradalmak, amelyek végigszántottak a világon, nem hiába voltak, meg volt azoknak az alapos okuk.

54.A gyűlölet megnyilatkozásai

            De a gyűlöletnek mindkét oldalon megnyilatkozott áradatától a hívő gondolkozású ember távol tartja magát.

• "Elkárhoztattátok az igazat, nem állt ellent néktek. Legyetek azért atyámfiai .béketűrők, az Úrnak eljöveteléig ...legyetek ti is béketűrők és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok egymás ellen atyámfiai..." (Jak. 5, 6-9.)

            Mindkét részről kár a küzdelembe belevinni a lelket! Az örökélet több, mintsem az eledel! (Mt.6,25.) A gazdasági élet beteg és úgy látszik, hogy az emberiség lelki beállítottsága folytán nem is lehet rajta segíteni. Fogadjuk el a Biblia tanácsát, hogy azoktól az indulatoktól, melyek a gyűlölet, a széthúzás lelkületét árasítják magukból, legtanácsosabb minél távolabb tartani magunkat.

            Nem a termelőmunkáról van szó, hanem a gyűlölködés lelkületéről. Nem az emberiségnek kell hátat fordítani és sértődött önigazultsággal talán kolostorba, vagy remeteségbe vonulni, - ez volna a másik véglet, amit éppen úgy nem menthetne semmi, mint a gazdagság elzárkózottságát és segíteni nem akarását nem mentheti semmi. A lelkülettől való elfordulás a biblikusain gondolkodó ember életprogramja, amit a segíteni készség szeretete hat át. Jézus mondta főpapi imájában:

• "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem, hogy őrizzed meg őket a gonosztól." (Jn.17,15.)

És ez a nagy erkölcsi csoda végbe i~ megy a hivő, biblikusan élő ember életében. E világban él, dolgozik társaival, igyekszik magasabbrendű munkát végezni ugyanolyan áron, és nem zúgolódik, hanem áldására van társainak. Tisztelettudóan emeli fel szavát, ha igazságtalanságot lát és indíttatást érez, hogy bajában segítségére legyen társának. E világban él, de e világnak a gyűlölködő lelkülete nem él őbenne.

55.Gazdagság és nyomor kiáltó ellentétei

            Elvitathatatlan tény, hogy a profitéhségből igazságtalanul levont órafillérek és napszámforintok és havibérek , százasai milliókká dagadnak. Így következhet be az, hogy

            pl. Amerikában tízezrével járkálnak a dollármilliomosok és százával a multimilliomosok. ~Igen sok okot ad az elmerengésre egy-egy ilyen statisztika, melyben milliók nyomora és lemondása van számokba összesűrítve. És akik így,. milliók levont bérét őrizgetik, mint rablott kincset, hurcolják magukkal milliók átkát és Isten haragvó, büntető ítéletének ódiumát.

            Talán csak elképzelhetőbbé teszi a helyzetet az, ha egy-egy újságcikkben tudomására jut az olvasónak, hogy ezek a milliomosok egy-egy kevésbé jólsikerült gazdasági hadjárat után öngúnnyal megrendeznek egy-egy koldusbált, vagy bankettet. Ezen természetesen ők maguk jelennek meg. egyes rendezők tettetett szegénységet és hátborzongató környezetet varázsolnak, s tekintélyes vagyon megy el ennek a mókás szórakozásnak a révén is. De hát mit törődnek ők ezzel, a lényeges a jó ötlet, amin mulatni lehet:

            S az elkeseredés, a fölháborodás és az átok nőttön-nő! A lelkiismeretet pedig megülik ezek a messze gyülekező sötét felhők!

            Nem segít azon, ha a bárok és mulatók neonfényes éjszakáin pénzért vett mámort habzsol is az átkozott! Ez az arasznyi lét terhes marad a tettetett örömök pezsgőgőzös éjszakáiban is. Az ilyen esztelenül tékozlók, a divathóbort gazdagságot fitogtató mániákusai - kik kétségkívül gyenge elméjükről tesznek ezzel tanúbizonyságot éppen úgy tünetei a csődbejutott gazdasági életnek, mint a csonkaságukat mutogató és így részvétet kelteni vágyó koldusok megszégyenítő hada, vagy az ingyenkonyhák páriái. Ez a két típusfigura egyszerre szaporodik meg, ha egy-egy nagyobb kilengést vesz az amúgy is beteg és reménytelenül csődbejutott világgazdasági élet. És ez a két típusfigura most ijesztően elszaporodott.

            Kedves Olvasóm! Ezen a vonalon is ilyen ijesztő képet tárt fel előttünk az élet. A megoldhatatlan feladatok légió merednek felénk és szívünkben a szorongás érzete lesz úrrá. Feltesszük magunkban a kérdést:

"Vajon tényleg van-e kiút ebből a kétségbeejtő helyzetből?"

            Minden családot ért valami gyász, valami bánat, valami veszteség és kár; s ahelyett, hogy ennek a világégésnek látszólagos befejeztével felfelé ívelne az emberiség sorsa és várhatnánk valami jobbat, meg kell állapítanunk, hogy ez szinte lehetetlenség. Önmagunkban hordozzuk, éspedig bűneink révén, a kibontakozás akadályát, ezt a szörnyű rákfekélyt, mely a megoldást itt a földi keretek között teljesen meggátolja. A bűn, minden nemesnek és magasztosnak csírájában elfojtó ellensége. Ez akadályozza meg, hogy a megoldást mi megtaláljuk.

56.Megoldási kísérletek

            Pedig kísérleteznek, próbálkoznak eleget a politikusok is. Sok tiszteletreméltó jóakarattal és jó szándékkal, viszont sok ártani szándékozó gonosz indulattal nyúltak már különböző oldalról, különböző jelszavakkal e kérdéshez. Átmeneti javulást itt-ott elértek, de az emberi alaptermészetben lévő, helyrehozhatatlan bajokat politikai programokkal és szólamokkal orvosolni nem lehet.

            Az előbb említett nagy gazdasági, társadalmi differenciák óriási erőtényezői a politikai életnek. Amíg ez a differencia fennáll, amíg lesznek az élet napos oldalán álló néhányak és árnyékban küzdő milliók, a politikai síkon sem lesz megegyezés és béke.

            Sajnos, az alacsony ösztönök és indulatok jó talajt szolgáltatnak a gyűlöletnek, amitől Isten mindnyájunkat megóvni szeretne, mert sokkal nagyobb értéket veszít az ember, ha a gyűlölete győz, mint ha a szeretet révén lemondana a győzelem előnyéről.

            Ez a fentebbi tétel áll egyénekre és országokra is.

57.Békeszózatok és lázas fegyverkezés

            S míg a nagy világpolitikában színleg, vagy szívből tárgyalnak a világbékéről és leszerelésről, hangoztatják a békesség, biztonság eszméit, azalatt a próféciák nagy országútján végzete felé halad a világ.

• "Fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép, népre fegyvert többé nem emel és hadakozást többé nem tanulnak." (Mik.4,3.)

Ez lesz a szózat, amelyről beszélnek és talán amelyről ábrándoznak és álmodoznak az emberek. De!

•          "Hirdessétek ezt a pogányok között: Készüljetek harcra, indítsátok fel a hősöket, járuljanak elő, jöjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak! Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká, mondja a beteg is: Hős vagyok! Siessetek, és jöjjetek el ti népek mindenfelől és seregeljetek egybe ...Serkenjetek fel és jöjjenek fel a népek a Jozafát völgyébe, mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket ...Tömegek, tömegek az ítélet völgyében..." (Jóel.3,9-14.)

De a valóság mégis, mégis ez marad! Az atombombagyárak és egyéb üzemek változatlanul dolgoznak, mert nincs meg a kölcsönös bizalom!

            Néhány hadiszergyár átkapcsolt a békés termelésre, békéket írtak alá, szünetet parancsoltak a fegyverek fúriáinak. De nem alusznak azok! Vagy legfeljebb alusznak! A háborúk okai békék idején csak Csipkerózsika álmukat alusszák, de a világégések vámszedői, a fegyvergyárosok várják, és talán formálják titokban az alkalmas pillanatot. Újabb titkos fegyvereken törik az eszüket, hogy minél meglepőbb dologgal léphessenek ki., adott pillanatban a történelem színpadára!

• "Mert amikor ezt mondják: Békesség, biztonság! akkor hirtelen veszedelem jő rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra és semmiképpen meg nem menekedhetnek." (Thess.I.5,3.)

Így nagyon könnyen ráismerhetünk korunkra, hiszen pontosan most hangoztatják ezeket a jelszavakat. Itt az idő tehát, hogy éberek legyünk, "nehogy tolvaj módra lepjen meg" minket az a nap.

            Meglepő a prófécia pontos meghatározása. Mintha nem is 2000 évvel ezelőtt írta volna ezeket Pál, hanem ma írná egy pesszimista (esetleg a helyzetet nagyon is jól ismerő) politikus.

            Régen kozmikus erőktől várták a világ végét meghozó természetfeletti erő-megnyilatkozást. Ma, az atombombák korában, - melynek gyártási eljárása egyelőre még titok, - a legpesszimistább borúlátás is nagyon indokolt, mert az emberiség kiirtására valóban nagyon alkalmas ez a szörnyű fegyver. Nem szükséges immár a világ pusztulását kívülről várni! Kezünkben van már, emberi kézben van már a gyújtózsinór és a tűz is, csak el kell indítani a végzetet.

58.Zsákutcában

            Íme ez az út is zsákutcába vitt. Itt is megoldhatatlan kérdéskomplexumokba ütközünk. Kétségtelen, hogy mi, emberek ezzel elértünk történelmünk végéhez és szinte képtelenek vagyunk saját sorsunkat tovább kezünkben megtartani.

            Olyan az emberiség, mint egy lázas, agonizáló beteg. Lázálmainak szörnyű víziói gyötrik: a pénz, az élvezetek, a hitetlenség, a misztikus világ titkai és jelenségei, a tudományt megcsúfoló új felfedezései, az egyenetlenség, a mámor, a kificamodott ízlés, a degenerált művészet stb. stb., mindmegannyi hiábavalóság, ami betegágyán emészti ezt a szegény világot.

59.A kórokozók nem szeretik a világosságot

            Ha ilyenkor az evangéliumi világosság fénye egy-egy kinyitott szentírási ablakszárnyon besüt, mennyire össze~ húzza a beteg a szemeit. Mennyire nem tetszik neki a fény! A kórokozó bacilusoknak is nagyon kellemetlen ez a világosság. A bűnök, az apróbb-nagyobb gonoszságok nem szeretik, ha fény derül rájuk. Milyen sértő és fájó, ha rámutat a Szentírás az igazságtalanságokra és feltárja az igazságot.

            Pedig a Szentírás ezt csinálja. Ő a régi diagnosztikus. Régen megállapította az emberiség baját és a Nagy Orvos recepteskönyveként évezredek óta adja a tanácsot a gyógyulni vágyóknak és áll szilárdan Isten álláspontján. Sajnos, az emberiség nem figyelt a tanácsokra és a betegsége ezért nemcsak hogy megmaradt, hanem növekedett és ijesztő méreteket öltött.

            Ez a betegség, mely most kritikus stádiumához érkezett: a bűn! Nem azért van ez, mert Isten megállapította; mint ahogyan a betegség sem azért van, mert az orvos megállapítja, hanem fordítva, azért állapítja meg, mert - sajnos - létezik. De a megállapítástól még nem múlik el! Sőt éppen a beteljesült jövendölések igazolják, hogy a baj folyton növekszik.

60.Az idegzetileg lerombolt emberiség

            A bűnöző élet tébolyult táncában fertőződött meg ' a társadalom, a vallási élet, a tudomány stb. Minden síkon hatalmasan tört rá az emberre. Nem csoda, ha akadt tudós, aki az idegileg leromlott emberiség vizsgálata közben arra a döbbenetes gondolatra jutott, hogy ha így rombolódik tovább az emberi idegzet, úgy szörnyű helyzet fog bekövetkezni. Szerinte "1859-ben 535 emberre esett egy őrült, 1879-ben már minden 312-re, 1926-ban már csak 150-re. Ha így haladunk, úgy - a statisztikus tudós szerint - 1977-ben minden 100 egészségesre esik egy őrült, és háromszáz év múlva egyenlő számuk lesz." Szép kilátás! Bár lehet, hogy a tudósnak igaza van, az emberiség idegzete összeroppanóban van, de hogy ez be nem fog következni, annak más okai lesznek.

            Isten, hogy megóvja mindezektől az embert, idejében megadta az óvintézkedésre az utasítást:

• "És mondá: Ha a te uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz, és azt cselekszed, ami kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését; egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód!" (Móz.II.15,26.)

Isten orvossága a bűn ellen: a törvény! De az emberiség nem törődik vele. Az orvosság meg volt, de a beteg nem vette be! Sőt, kuruzsló asszonyokhoz ment és azoknak az orvosságát használta. (A próféták képletes nyelvén az asszony egyházat jelent.) Ezek a középkori egyházak megváltoztatták Isten törvényét és az csak természetes, hogy az elrontott gyógyszer nem használhatott.

61.A Nagy Orvos

            Jézusban mindezek ellenére megértő Orvost, áldozatos Megmentőt nyertünk. Ő az ő vérét adta értünk.

• "Betegségeinket viseli és az Ő sebeivel gyógyulunk meg." (És.53,4-5.)

Sőt azt is kijelenti, hogy a betegségünk nem halálos.

• "Aki hisz énbennem, ha meghal is él!" (Jn.11,25.)

Nem a halhatatlan lélekre céloz ezzel, mert azt a pogány mesét a Szentírás a legmerevebben elveti, hanem arra, hogy aki Őbenne hisz, azt a halál sem ragadhatja ki az Ő kezéből, vagyis a hatalmából, mert "feltámasztom azt az utolsó napon!". A halál öntudatlan alvásával alvó nem veszett el tehát, hanem a legteljesebb nyugalom állapotában van, míg el nem érkezik az ígért pillanat, a feltámadás.

            Az az időpont pedig nincsen már messze! Ez Jézus második dicsőséges eljövetele lesz!

• " ...az elemek megégve felbomlanak és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek. Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak és az elemek égve megolvadnak." (Pt.II.3,10-12.)

62.Isten gyermekeinek sóvárgása

            Bár ez a földön élő ember-, állat- és növényvilágnak a pusztulását jelenti, mégis Isten népe sóvárogva várja, mert az a nap lesz a bűntől való megszabadulás igazi napja.

• "És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt!" (Mal.4,2.)
• ,;Utána új eget és új földet várunk!"

- mondja Péter a fentebb idézett szöveg folytatásaként. (13. v.)

            A megteremtő Istennek hatalmában áll az újjáteremtés nagyszerű műve is. Sőt, csak Ő tudja azt végrehajtani. Mindazt, amit átitatott a bűn, mindazt, ami a mulandósággal volt eljegyezve, akkor megsemmisíti az Úr!

            Méltán kérdezzük akkor, úgy, mint az apostolok is kérdezték: "Uram, hát akkor kicsoda állhat meg?" Jézus válaszol:

• "Ti, akik követtetek engem az újjászületésben!" (Mt.19,25-28.)

Az újjászületés a bekövetkezendő újjáteremtésnek kicsinyített képe.

            A betegségére ráébredt ember, más szóval a bűneit felismerő és megbánó ember, az orvosához siet. Jézus a hivő ember lelki gyógyítója. Mikor a lázas beteg még aléltan fekszik, a lelkiismeret csendes tanácsaival már szólni kezd hozzá Isten. A feltáruló isteni világosság elől előbb elrejti arcát. Vitatkozik, ellenszegül, érveket sorakoztat fel ellene. De a Nagy Orvos ismeri már mindazt és csendes nyugalommal gyógyít tovább. Midőn a beteg lélek elbírja már a fényt, akkor már alaposabb kezelésbe veszi. Törvényre tanítja és az engedelmességre szoktatja. Megtanulja az ember azt, hogy úgy, ahogyan Isten megírta, úgy jó, és úgy helyes, úgy kell teljesíteni azt. "Így lett a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké." (Gal.3,26.)

            A törvény elleni vétkezés volt az engedetlenség, és a törvény útjaira való visszatérés - régiesen: megtérés az engedelmesség útja. (Azt nem szükséges fejtegetnünk, hogy mindez természetesen hitből és hit által van, mert „hit nélkül lehetetlenség Istennek tetszeni.")

63.Megtérés

            Van olyan ember, aki ezen a visszatérés útján megtesz néhány lépést, pl. elhagyja a káromkodást, a gyűlölködést, a haragot, az iszákosságot, - és néhány ilyen. hatásos, külsőséget jelentő, kétségkívül helyes eredmény után megáll és azt mondja öndicsérőleg: "Megtértem!" Pedig, hol van még ő ezzel a néhány kis lépéssel attól, amit Isten elvárna még tőle? De a kényelmesek, az önmagukat szeretők, kik Istent is szívesen becsapnák, - ha ó engedné magát ezekkel a kezdeti sikerekkel végleg kielégíteni, - a folyton kegyelmet prédikálók nem hajlandók tovább menni. Nekik elég eddig is. Ők már így is jók. De ha még hozzá imádkoznak is, meg énekelnek is jámbor éneket, esetleg még adakoznak is valamicskét, hát akkor igazán nagyon meg vannak elégedve magukkal.

            Nem így azok, akik a gyógyulás további folyamatát várják! Azok tovább akarnak menni és Isten parancsát komolyabban veszik, ezek vágyakoznak újjászületni.

Az Úr Jézus ezt mondta:

• "Nem minden, aki ezt mondja: Uram, Uram, megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.`(Mt.7,21.)
• "Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki. nem születik víztől és Szentlélektől, nem mehet be az Isten országába." (Jn.3,5.)

Víz által! Úgy, ahogyan Ő is. Alámerítkezett a Jordán vizében. Nekünk hasonlóképpen "így illik" betöltenünk ezt az igazságot is. Így vannak hivő lelkületű emberek, akik el nem engednék életüknek ezt a felemelő pillanatát.

            Óriási jelentőségű az, amikor valaki szövetséget köt Istennel és eltemetkezik e világ számára, a bűn számára, hogy új életet kezdjen. (Rm.6.)

            Így születik az ember újjá víz által.

            Vannak magukat hivő lelkületűeknek nevezők, akik itt megállnak és azt mondják: célnál vagyok! - Holott ez csak az első komoly lépés visszafelé. Jézus szavai világosak! Ezt mondja: Víztől és Szentlélektől. A víztől való újjászületés az öntudatos keresztség, amikor alámerítkezik valaki, a Szentlélek általi újjászületés csak ezután lehet tökéletes. Ez egy életen át tart és vezet mindig feljebb, az engedelmesség útján, amikor nem mondja már többé az ember, hogy: igaz, hogy úgy van megírva, de én ...vagy mi ...s~ azután jönnek a kifogások.

            És ezek a kifogások utálatosak Isten előtt!

64.A Szentlélek munkája

            A Szentlélek munkája a teljes engedelmességhez vezet, illetve a teljes engedelmesség által Istenhez, - a gyógyuláshoz.

            Ne elégedjék meg senki fél- vagy háromnegyed megoldással. Az orvos tanácsát tökéletesen teljesítsd, akkor várhatsz teljes gyógyulást. Ez a csodás újjáteremtő munka, mely végbemegy egy-egy komoly keresztény lélekben, előképe a világ nagy újjáteremtésének. Isten "nem hagy sem gyökeret, sem ágat". (Mal.4,1.) És miként az egész szívet igényli Isten, a világ újjáteremtése sem fog úgy végbemenni, hogy egy kis részét fogja csak eltörölni, hanem a bűnt teljesen. Az újjáteremtett földön a bűnnek az emléke sem fog fönnmaradni.

            Az újjászületett ember, ki a víz és Szentlélek által kezd új, tökéletességre, engedelmességre törekvő életet, Így juttatja kifejezésre azt a hitét, hogy ő Istené. Számára ezzel megoldódott a probléma.

            Az újjászületett ember fölötte áll a társadalmi, a gazdasági, a vallási élet bajainak, mert ha itt él is a földi gondok közepette, de mindezeknek baja, ferdesége őt nem befolyásolja, meg nem rontja. Ő Isten gyermeke e földön is és nem e világ gyermeke. Újjászületése által új emberré lett.

65.Újjászületett emberek után sóvárog a világ

            Az újjászületett ember a maga részéről megoldottnak látja a világ helyzetét is, hiszen tisztában van azzal, hogy ez nem fog így maradni. Isten a világ összes problémáit megoldja az újjáteremtés által, átfogó programjában, mely felölel minden kérdést. Ez egyetlen recept szerint megy majd minden vonalon. És ez: a bűnt ki kell irtani!

            A tegnap emberével nem lehet holnapot építeni. Holt sejtekből élő szervezetet nem lehet építeni. 'Új emberek kellenek, sőt több! Újjászületett emberek után sóvárog a világ. Isten országának ilyenek lesznek a polgárai. Az új ember újjászületett, a régi bűnöket megvető, a régi törekvéseket lenéző, a régi vágyak fölött diadalmaskodó, a régi bűnöktől megszabadult ember. Ezek, akiket Ádám korától kezdve összegyűjt az Úr, lesznek az új föld polgárai.

            Megkapó Nagy Konstantin római császár tapasztalata. Mikor ő trónra került, a Római birodalom mérhetetlenül züllött és összeroskadófélben lévő volt. Olyan nagy volt a bűnözés, hitetlenség, elesettség, züllöttség, hogy talán csak a mai világé múlja felül ebben az akkorit. Jellemző az akkori idők egyik közmondása: "Augur augurem videns ridet" - augur (a pogány pap), ha másik augurt lát, nevet. Hogyne, mikor az üres ceremóniákról éppen ők tudták, hogy nem érnek semmit. Két körmenet élén haladó két augur - két pap - egymásra mosolyogtak, érezvén cinkostársi mivoltukat, hogy az üres istentisztelet mögött, amit ők látszólag oly komolyan pontifikáltak és amit az ájtatos nép oly ihlettel néz, semmi sincs, csak csalás, ámítás, a félrevezetett nép becsapása.

            Nagy Konstantin, látva ezt a végzetes züllöttséget, elhatározta, hogy birodalmát megmenti, éspedig úgy, hogy a keresztényekre fogja felépíteni új császári trónját.

            A Maxentius elleni ütközetben elérkezett ennek az ideje. Kitalálta, hogy látomásban Jézus megjelent neki és kijelentette neki, hogy a kereszt jelében győzni fog. (In hoc signo vinces.) Ő, katonáinak sisakjára, mellvértjére a keresztet fel is festtette. Az ellentáborból a besorozott keresztény katonák természetesen mind át is pártoltak hozzá és valóban e jel által győzött. Ettől az időtől kezdve előnyben részesítette a keresztényeket. Azokra bízta az ország vezető tisztségeit, azok közül választotta meg tanácsosait, kincstárnokait stb.

            Azok az újjászületett emberek, akik a bűnt megutálva éltek az addig oly gyakori üldözések és haláljárás közepette, akik a romlott és züllött római közerkölcsöt már megvetették és magasztos eszméknek éltek, amikért meghalni is készek voltak, új vért, új életet jelentettek a birodalomban. Konstantin, az újjászületett emberekkel újjávarázsolta országát. Ez a vérátömlesztés kétszáz esztendővel meghosszabbította a Római birodalom életét.

            Mi lett volna, ha az a vezetőréteget átformáló erő áthatotta volna az egész birodalmat? Ha nem kerültek volna a hatalom tetőpontján Sátán csapdájába és néhány évtized után maguk is el nem indultak volna a lejtőn? Csodát láttunk volna! Sajnos, azonban ez nem történt meg, hanem a hatalom árnyékában, vagy helyesebben; ragyogásában tündöklők, maguk is elvesztették lelki érintetlenségüket és visszasüllyedtek a bűnbe. És a kereszténységnek az államban való eme látszólagos diadala a kereszténység bukását készítette elő.

            Ezek szerint természetes, hogy az újjászületett emberek, okulva a múlt tapasztalatain, nem táplálnak oly vágyat, hogy a hatalmat kezükbe kaparintsák. Sőt legjobbnak tartják minél távolabb állni tőle. Pál apostol mondja:

•  „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatóságoknak." (Rm.13,1.)

Az újjászületett ember tudja, hogy Isten nem akarja foltozgatni a világtörténelmet, hanem töretlen erővel és hatalmas léptekkel közeledik az a pillanat, amikor beváltja ígéretét: Eljövök! "Amikor az egek ropogva elmúlnak. Mert új eget és új földet várunk."

            A beteg, haldokló föld hallani sem akar erről. A nap éltető sugarát, a Szentírás igazságait, mely az élet záloga, nem akarja befogadni. Kizárja az életéből, mert a bűn sötétségéhez szokott a szeme is. Bántja szemét, lelkiismeretét a fény.

66.Ma még tart a kegyelmi idő

            A föld, emberileg megoldhatatlan betegsége haláltusájához már elérkezett. A tűz meggerjedt! A feltartóztathatatlan pusztulás jön. A kegyelemidő még tart ugyan, de ki tudja, hogy holnap nem szakad-e rá e világra a jól kiérdemelt szörnyű sors? A józanul gondolkodó ember, ki látja a próféciák évezredes bizonyságait, igyekszik magát menteni. Azt könnyen megállapíthatjuk, hogy a világ önmagában nem képes megoldani problémáit és az aláásott, bűnnel fertőzött társadalom bűnnel felcicomázott épülete hamarosan összeomlik. Magunkon segíteni nem tudunk. Önmagunkban nincs megoldás.

            De van megoldás Istennél!

            Ez a bűneiben megromlott föld elpusztul, Isten megsemmisíti a bűnt, annak okozójával egyetemben és újjáteremti a földet azok számára, akik már itt, ebben a környezetben újjászületett, győzedelmes életet élő emberek voltak!

            A föld, mely az istenellenes lázadásban elszakadt a nagy mennyei családtól, megtisztultan, megújhodva, a győzedelmesek örömujjongásával tér vissza oda, ahová vágyott örök szomjazással a lelke. Az elesettségéből felemelkedett föld az újjáteremtett emberek sokaságával újból bekapcsolódik az Istenét magasztaló és imádó világ-; egyetem csodálatos harmóniájába. A visszatérő, ígéretét betartó názáreti Jézus, e világ Orvosa, meghozza a megoldást.

67.A megoldás a mennyből jön

A megoldás a mennyből jön.

• "Jézus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz" Zsid.13,8.)

 mondja Pál. Ma is hív, úgy mint kétezer évvel ezelőtt, széttárt karral fordulva felénk, mondván:

• "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztlak titeket." (Mt.11,28.)

A bűnt megutált és a világ terhét viselő emberhez szól drága Megváltónk! Meghallod-e? Mélységes szeretettel hajol a föld felé és kér; vár reád és reám! Ma még vár!

            Holnap lehet, hogy mint Ítélő jelenik meg. Készen vagy-e?

            Az újjászületett lélek boldog vágyódásával azt mondhatjuk, amivel a Szentírás is befejezést nyert, amit János, a szeretett tanítvány is mondott:

• „Bizony, jövel Uram, Jézus."

Ez lesz a világ problémáinak végső megoldása.

 

 

Tartalmi áttekintés

1.      Az orvos és a beteg.. 1

2.      A krízis. 1

3.      Isten segít. 1

4.      Az ember tudása megnőtt. 1

5.      Amikor rádöbbenünk saját kicsinységünkre. 2

6.      A nagy tét. 2

7.      Az engedelmességhez csak jóakarat kell. 3

8.      A bűn rettenetes következményei 3

9.      A vízözön és annak tanulsága.. 4

10.        Kinyilatkoztatás. 4

11.        Törvény.. 5

12.        Kuruzslás. 5

13.        Eltorzulás. 5

14.        Lázadás Isten uralma ellen.. 6

15.        A mennyei lázadás. 6

16.        Két ellentétes pólus: Krisztus és Lucifer. 7

17.        A világ betegsége közeledik a kritikus pont felé. 7

18.        Az emberiség nagy csődje. 8

19.        A családi élet ziláltsága.. 8

20.        Gondtalan élet. 8

21.        Házasság és elválás. 9

22.        Az üzleti élet zátonyai 9

23.        A kincsgyűjtés veszedelme. 9

24.        Az eltorzult művészet. 10

25.        A szórakozási vágy.. 10

26.        A divat rabszolgái 10

27.        Van lehetőség szabadulásra.. 11

28.        Az egyetlen út. 12

29.        A megoldás. 12

30.        Korunk vallási élete. 12

31.        A Szentírás igazságai feledésbe merültek.. 14

32.        Látszatkereszténység.. 15

33.        Előítélet az úgynevezett szektákkal szemben.. 15

34.        A figyelem elterelés. 15

35.        A történelmi egyházak félelme. 15

36.        Materializmus és miszticizmus. 16

37.        A démonok garázdálkodása.. 16

38.        A tudomány fejlődése megjövendölt tény.. 17

39.        Az atomkutatás megdönti az anyagelvűséget. 17

40.        Az atomrobbanás borzalmai 18

41.        Az atomkutatás és a világ vége. 19

42.        A csillagászat és a teremtés. 19

43.        Miért húzódozik a tudomány a végső kérdések felvetésétől?. 19

44.        Lássuk meg a törvény mögött a Törvényadót! 20

45.        Forradalom a tudomány világában.. 20

46.        A teremtés emlékünnepe. 21

47.        A biológia bizonyságtétele. 22

48.        Amire ma még csak a hittudomány ad feleletet. 22

49.        Az élet titka.. 23

50.        A tudomány csődje. 23

51.        A gazdaságtudomány csődje. 23

52.        A gazdasági élet szertelenségei 24

53.        A pénz rabszolgái 24

54.        A gyűlölet megnyilatkozásai 25

55.        Gazdagság és nyomor kiáltó ellentétei 25

56.        Megoldási kísérletek.. 26

57.        Békeszózatok és lázas fegyverkezés. 26

58.        Zsákutcában.. 27

59.        A kórokozók nem szeretik a világosságot. 27

60.        Az idegzetileg lerombolt emberiség.. 28

61.        A Nagy Orvos. 28

62.        Isten gyermekeinek sóvárgása.. 29

63.        Megtérés. 29

64.        A Szentlélek munkája.. 30

65.        Újjászületett emberek után sóvárog a világ.. 30

66.        Ma még tart a kegyelmi idő.. 31

67.        A megoldás a mennyből jön.. 32

 

756.

 

 

 

 

 

 

 

Aki

a megoldást hozza

 

Írta:

Bajor László

 

 

 

 

 

 

 

 

 

           

Gyarmati és Bősz nyomda, Budapest. - (Felelős: Bende K.)