Nyugalom

I. A nyugalom keresésünk

1. Bizonyára Önök is tapasztalták már azt, hogy bármilyen előzmények váltják ki a fáradtság érzetünket, először mindig egyfajta megnyugvásra van szükségünk ahhoz, hogy pihenni is tudjunk.

• A megnyugvásnak, az elcsendesedésnek ez a dimenziója egy közbenső átmeneti állapotot képez a kimerült és zaklatott fizikai, idegi vagy lelki fáradtságunk, és a pihenésre alkalmas állapotunk között.
• Ha ez az elcsendesedés nyugalma nem tud bekövetkezni, akkor a pihenésre szánt idő sem hozza meg a várt eredményt.
• Továbbra is fáradtnak és zaklatottnak fogjuk érezni magunkat.

2. Az emberek sokféle eszközt figyelembe vesznek annak érdekében, hogy ezt a kikapcsoló megnyugvást biztosítsák maguknak.

• Vannak, akik jól választják meg azt az eszközt, amivel ezt próbálják elősegíteni, míg mások úgy tesznek, mintha a saját ellenségük lennének.
• Nagyon sok ember pont az ellenkező hatást váltja ki a kikapcsolódásra szánt eszközével, mint amire éppen szüksége volna.

3. Sátán nagyon jól ismeri az emberi szervezet működését és tudja, hogy milyen módon lehet elérnie azt, hogy az emberek soha se legyenek nyugodtak és pihentek.

• Isten azt mondja, hogy „nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel”.    (I. Tim. 6,6.)
• Sátán viszont azon igyekszik, hogy a telhetetlenség lelkét adja az emberekbe, ami aztán nagyon sok nyugtalan és kimerült órának lesz az okozója.
• Másokat pedig a gazdasági válság okozta anyagi nehézségekkel kényszerít bele erejük feletti dolgokba.
• Isten azt mondja, hogy „Csendesedjetek” el, mert a „csöndességben... erősségtek lettem volna”.   (Zsolt. 46,11.   Ésa. 30,15.)
• Azért, hogy ez az elcsendesedés ne következhessen be, Sátán minden módon igyekszik zajjal feltölteni és felhangosítani az emberek környezetét.
• Lehetőleg olyan zajjal, amit szívesen hallgatnak, miközben pedig az zaklatottá és idegessé teszi őket.  (lásd a rock zene hatását)

- 2 -

• Jézus azt mondja, hogy „jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok...... és én megnyugosztlak titeket”.  (Mát. 11,28.)
• Sátán viszont mindent megtesz azért, hogy az emberek ezt a csodálatos lehetőséget bolondságnak tartsák.

4. Mivel az emberek nem jó helyen és nem jól keresik a nyugalom és a pihenés feltételeit, ezért nem is igen találják azt meg.

• Ez az oka annak, hogy mindig idegesek, zaklatottak, türelmetlenek és indulatosak.
• Az újjá nem született emberben mindig egyfajta nyugtalanság és küzdelem dúl, és sokszor nagyon nehéz teherré változtatja az életet.

II. Az Isten nyugodalma

1. Isten újra és újra figyelmeztet bennünket arra, hogy amennyiben állandósítani szeretnénk életünkben a megnyugtató pihenést, akkor ezt miként valósíthatjuk meg.

• Mindenek előtt ide is alkalmazható Jézusnak az a kijelentése, amikor azt mondja, hogy „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”.  (Ján. 15,5.)
• Isten azonban választási lehetőséget biztosít arra, hogy milyen módon szeretnénk elkezdeni azt, aminek eredményeként végre nyugalmat találhatunk.
• Egyik oldalon azt látjuk, hogy Isten kész lépéseket tenni felénk, a mi érdekünkben, a megnyugtatásunkra.
• „Az én orcám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?” (II. Móz. 33,14.)
• Mert Isten jelenlétének tudata biztonságérzetet ad: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”.  (Róm. 8,31.)
• A másik oldalon viszont azt látjuk, hogy nekünk is lehet lépéseket tenni Isten felé, ha az igazi nyugalmat akarjuk megtalálni.
• Ennek érdekében mondja Jézus mindenkinek: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket”.  (Mát. 11,28.)
• Amikor mi közeledünk Istenhez, akkor az alkalomhoz illő célirányos cselekedeteket vár tőlünk.

1. Szinte nincs olyan ember, akinek ne lenne valami olyan gondja és problémája, amelyektől csak Jézus tud megszabadítani bennünket.

• Különbség csak abban van közöttünk, hogy egyikőnk tudja ezt, míg a másik nem, az egyikünk beismeri és elfogadja ezt, míg a másik nem.
• Vannak olyanok is, akik nagyon jól tudják leplezni mások előtt a lelki terheiket.
• Míg másoknak az a természetes, ha elmondhatják egy hozzájuk lelkileg közel állónak, mert ez egyfajta megkönnyebbülést jelent részükre.

2. Van a fáradtságnak egy olyan fajtája, ami szinte mindenkit maga alá tud teperni.

• Ilyenkor egyszerűen olyan érzés vesz rajtunk erőt, mintha az egész életbe belefáradtunk volna.
• Egyszerűen fásultnak, magányosnak, feleslegesnek, mellőzöttnek érezzük magunkat.
• Ezekben az esetekben különösen szükségünk van Jézus segítségére
• Ezért Ő arra biztat, hogy ilyenkor ne máshol keressünk nyugalmat lelkünknek, hanem menjünk Őhozzá.
• Igazi megnyugvást és lelki békét csak Ő tud adni a lelkünknek.

3. Ésaiás próféta is megfogalmazza a lelkileg megfáradt ember megnyugvásának és felüdülésének lehetséges módját, és szinte kifogyhatatlanul sorolja érveit, csakhogy meggyőzzön bennünket, hogy éljünk az adott lehetőséggel.

• "Hát nem tudod, hogy örökkévaló Isten az Úr?"
• "Hát nem tudod, hogy Ő teremtette a föld határait?"
• El tudod hinni, hogy a világmindenséget teremtő Istennek nincs hatalma arra, hogy a te ügyedet is megoldja?
• "Hát nem tudod, hogy Ő nem fárad és nem lankad el?"
• "Hát nem tudod, hogy végére mehetetlen a bölcsessége?"
• Lehet, hogy te kilátástalannak látod a helyzetedet, talán úgy gondolod, hogy már semmi megoldás sincs a problémáidra.
• De a te tanácstalanságodat ne vetítsd ki Istenre.
• Azért Isten Ő, hogy ott is tudjon megoldást találni, ahol te az ember már semmit sem találsz.

• "Hát nem tudod, hogy Ő erőt ád a megfáradottnak és az erőtelen erejét megsokasítja?"

III. Akik az Úrban bíznak

1. Annak ellenére, hogy ilyen sokféle módon tapasztalhatjuk Isten kegyelmét, mégis erőt vesz rajtunk sokszor a csüggedés, amikor az adott helyzetben nem tudunk reménységgel várni.

• Ésaiás próféta is azt mondja el, hogy "elfáradnak, meglankadnak és megtántorodnak a legkülönbek is".
• Nemcsak az öregek, hanem az ifjak is.
• Nemcsak a gyengék, hanem a legkülönbek is.
• Nemcsak a másik, hanem te is és én is.
• Illés próféta története is ilyen példaként íródott le az utókor számára.
• Rendkívüli hittel szolgálta Istent, mégis bekövetkezett az Ő életébe is a belefáradás, az elcsüggedés, amikor már teljesen kilátástalannak látta az ügyét.
• Mintha elhagyta volna Őt az Úr.

2. A próféta arról beszél, hogy mindenkivel előfordulhat az, hogy elfárad, meglankad és megtántorodik.

• Ésaiás azonban nagyon árnyaltan fogalmazva hangsúlyoz egy nagyon fontos dolgot.
• Az elfáradt ember még nem azonos a teljesen kimerült emberrel.
• A sport világban különös hangsúlyt helyeznek a fáradtságérzet utáni gyakorlatokra, mert csak ezek a gyakorlatok fokozzák a teljesítő képességet.
• Az ellankadt növény sem azonos az teljesen elszáradt növénnyel, és ez a lelki ember esetére is érvényes.
• A megtántorodó ember sem azonos azzal, aki már el is esett.
• A  próféta által felsorolt állapotokat tehát nem szabad túlságosan tragikusan venni.

3. Miközben tehát a próféta arról beszél, hogy ebbe az állapotba mindenki bele eshet, de ugyanakkor valami nagyon fontos dolgot is hangsúlyossá tesz.

• Egy nagyon rövid kijelentést mond el csak, ami azonban a mérleg nyelve lehet a problémáink és a megoldás között.
• "DE" akik az Úrban bíznak"
• "Erejük megújul"
• "Szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk"
• "Futnak és nem lankadnak el"
• "Járnak és nem fáradnak el"

5. Milyen vigasztaló ez az üzenet, hogy Isten nem állítja félre elcsüggedt és megfáradt szolgáit.

• "A végtelen Szeretet sóvárog azok után, akik úgy érzik, hogy képtelenek Sátán csapdáiból kiszabadulni, és irgalmasan felkínálja erejét, hogy érte élhessenek. 'Ne félj' - mondja nekik - 'mert én veled vagyok ne csüggedj, mert én vagyok Istened!'"   (Pr.Kir: 197,3.)

IV. Megpihenni Isten nyugodalmában

1. Mindezeken felül Isten még egy különleges lehetőséget biztosított arra, hogy meg tudjunk pihenni minden fáradalmainktól és igazi nyugalmat találjunk.

• A teremtés alkalmával egy napot külön csak azért teremtett az ember számára, hogy ez a nap nyugalmat és pihenést adjon neki.
• Éppen ezért ezt a napot nyugalomnapnak nevezve különítette el a többitől.
• Ezt a napot viszont nemcsak elkülönítette, hanem meg is áldotta azok számára, akik igénybe veszik a nyugalmát.

2. Bár ez a nap az emberért lett, a Biblia szerint mégis az Isten nyugodalmának és az Isten napjának van tekintve.    (Zsid. 4,5.  II. Móz. 20,10-11.)

• Azért nevezi így a Biblia, mivel az első szombaton csak az Istennek kellett megnyugodni a tevékenységétől.
• De ezt a megnyugvását megosztotta az emberrel is, vele közösségben gyakorolta.
• Most pedig azt várja tőlünk, hogy most pedig mi osszuk meg Vele a szombat nyugalmát, Vele közösségben töltsük el azt.

• Azért is nevezhető Isten nyugodalmának, mert a szombat által olyan nyugalomhoz juthatunk, amit csak egyedül Isten adhat.

3. Az előbbiekből adódik, hogy a szombatot nemcsak egy munkaszüneti napként rendelte el Isten.

• Ezen a napon az Isten nyugodalmába kell tudnunk bemenni.
• Ez egyrészt azt jelenti, hogy valamit nekünk is tennünk kell annak érdekében, hogy ez megtörténjen.  (Zsid. 4,1.)
• Másrészt viszont azt is jelenti, hogy csak az Istennel való közösségben valósulhat meg életünkben ez a nyugalom.
• Isten nélkül a test megpihenhet fáradtságaitól, de a teljes ember nem nyer nyugalmat.
• Mivel a legtöbb ember nem ismeri az Istennel való közösségből fakadó nyugalmat, ezért nem is keresi azt.
• Az Egyiptomból való szabadulás után Izráel fiait is csak az érdekelte, hogy végre bejussanak Kánaán földjére, és nyugalmat találjanak a vándorlás nehézségeitől.

Szem elől veszítették azt, hogy az igazi nyugalmuk feltétele az Istennel való közösségben van biztosítva, csak ez adhat a lelküknek is nyugalmat.