A nem-házas magányos?
Témaindító kérdések
● Mondj tipikusan magányosságra „ítélt” embert!
● Lehet-e valaki családban, gyülekezetben magányos?
● A magányosság visszafordíthatatlan-e?
● Mindenki magányos, aki egyedül él?
Pál apostol nem élt házasságban (1Kor 7:7-8)
Pál apostol nem ítéli el a házasságot. Ezt nem is teheti, hiszen Isten még a bűneset előtt alapította. A nem házas állapotot is „kegyelmi ajándéknak” tekintette. Így nagyobb energiát, figyelmet, hosszabb időt szentelhetett az Úr munkájára. A nem házas hivő embernek nem kell szükségképpen elszigeteltnek, kiábrándultnak lennie, nem kell kisebb értékűnek éreznie magát. A Biblia megmutatja számára is az utat a teljes élet felé, az Úr dolgaival törődik.
Nagyon tágas tér nyílik erre a munkára.
● A vendégszeretet gyakorlása,
● dolgozni a gyülekezeti szolgálatban,
● segítségnyújtás az élet elesettjeinek,
● látogatás,
● készség mindenféle jó cselekedetre.
Ha az ember elfogadja ezt az állapotot, ami nem mindig állandó, nagyszámú kapcsolata lehet az emberekkel. Kitárul előtte azoknak az embereknek a köre, akik várnak valakire, akinek ideje van a számukra, akit érdekel a sorsuk.
A nyomorúságban élő, gyászoló, elfeledett, magukra maradt, beteg emberek határtalan lehetőséget nyújtanak az Úr Jézus tanítványai számára, akik Isten kezéből fogadják el a magányos állapotukat, igent mondanak arra, és van idejük és erejük, amelyet nem a család számára kell felhasználni. Ezt tanítja a Biblia, és ez nem elmélet csupán, hanem Isten gyakorlati ígérete, aki törődik az övéi dolgaival.
A magányosság jobb, mint az elrontott házasság.
„A lemondás, az önmegtagadás művészete a magányosan élő ember számára is a boldogság titkár jelenti. Önmaga megtagadása a magányosnak éppolyan fontos, mint a házas embernek.
Aki ezt a művészetet megtanulja, sohasem lesz magányos, még ha nem is lép házasságra. Aki ezt nem tanulja meg, magányos lesz akkor is, ha házasságban él.” (Walter Trobisch: Kettesben? 154. oldal)
Mielőtt valaki házasságra lépne, gondolja át, hogy összeegyeztethető-e a karrierje a házassággal!
● A férjnek feleségre,
● a gyerekeknek anyára és apára,
● a feleségnek férjre van szüksége.
Eleget tud-e majd tenni ennek a kihívásnak?
Ha valaki elkötelezettje a hivatásának, fontolja meg, nem okosabb-e nem házasodni! Házasodni nem kötelező, de a házassággal járó feladat elvégzése igen!
Feladat
Olvasd el a függelékből a „Karácsony Annánál” című írást, és beszéljétek meg.
„Krisztus eljött erre a világra, és Isten törvénye szerint élt, hogy az ember teljes győzelmet arathasson a lelkét romboló természetes hajlamán. A lelkünk és a testünk Orvosa ad győzelmet az ellenünk támadó vágyon. Ő minden lehetőséget biztosított ahhoz, hogy az ember tökéletes jelleművé váljon. Ha valaki átadja magát Krisztusnak, az értelme a törvény befolyása alá kerül. Csak a királyi törvény hirdet szabadságot a foglyoknak. Ha az ember egyesül Krisztussal, szabaddá lesz. Ha meghódol Krisztus akarata előtt, visszakapja a tökéletes emberi mivoltát.” (Ellen G. White: Válaszd az életet! 130. oldal)
Megbeszélendő kérdések
● Kisebb értékű-e az, aki nem házas? Miért?
● Mit tanácsolnál egy 35 éves lánynak, aki kétségbe van esve amiatt, hogy pártában maradt?
● Tudsz-e olyan házasságot mondani, amelynél a magány jobb?
● A nem házas állapot egyenlő-e a magányossággal?
● Mit tehetnél a magányos emberekért?
További tanulmányozásra
Ésa 56:3-5; Máté 19:12; 1Kor 7:32; 1Tim 5:10
Ajánlott irodalom
Elisabeth Elliot: Magányosság. Primo Kiadó, Budapest, 1992
Felhasznált irodalom
Ellen G. White: Válaszd az életet! Advent Kiadó, Budapest, 1990
Peter Mayer: Isten rendje = Isten áldásának forrása. Evangéliumi Kiadó
Elisabeth Elliot: Magányosság. Primo Kiadó. Budapest, 1992